Az erő tárgya és alkalmazója. Heidegger Antigoné-értelmezése

Abstract

Heidegger későbbi korszakában jelentős számú műértelmezést írt, ekkoriban a filozófiai stratégia helyett a műértelmezés jelentette számára az igazi hermeneutikát. Heidegger felfogásában a művészet és a gondolkodás kapcsolata a „valóságot” tárggyá lefokozott tudat elsőbbségének és az ebből származó emberi fölénynek a feladásával állítható újra helyre, ennek következtében léphet elő a létre tekintettel levő gondolkodás. Közismert a görög gondolkodás és Heidegger hermeneutikájának szoros kapcsolata. Görögség- és olvasmányélményéből származik az 1935-ös, Bevezetés a metafizikába című munkájából, Szophoklész Antigoné című drámájának közismert, az emberről szóló kórusrészletére vonatkozó értelmezése. Az itt következő ismertetőmben ez utóbbit tekintem át.

Резюме. У пізній період творчості Гейдеггера з-під його пера побачило світ багато праць, присвячених аналізу творів. У цей час справжня герменевтика для нього означала не філософську стратегію, а аналіз творів. Загальновідомий зв’язок між грецьким мисленням та герменевтикою Гейдеггера. З грецького мислення та задоволення від читання бере свої початки виданий у 1935 р. «Вступ до метафізики», у якому автор звертається до відомої драми Софокла «Антігона» і розкриває той розділ хору, який стосується аналізу людини. У даній публікації проаналізовані вище окреслені проблеми.