Digitális kompetenciák: az információszűrés kérdései és az álhírekhez való viszonyulás a beregszászi járás internetezői körében

Abstract

Diplomamunkám keretében megvalósult kutatás egy kiindulási kísérletnek, próbakutatásnak tudható be, amely során napjainkban egy különösen fontos témával, Kárpátaljai viszonylatban pedig egy hiánypótló kutatási területtel foglalkozom. Ugyanis a kutatás tárgyát a digitális kompetenciákon belül a digitális szövegértési készségeknek egy kis szelete képezte, mégpedig az információ keresés-szűrés kérdéseire, valamint az áltudományos hírek, a hoaxok felismerésére, kezelésére vonatkozó kérdéseket jártam körbe a beregszászi járás internetezői körében. Célom ezzel a kutatással az volt, hogy feltérképezzem a kárpátaljai internetezők milyen stratégiákat, eszközöket alkalmaznak az információ keresésére, és szűrésére, illetve hogyan haladnak tovább a keresésben, milyen szempontok alapján ellenőrzik a közösségi oldalon megjelent hírt és cikket, valamint hogyan szűrik meg a kamu, áltudományos tartalmakat, manipulatív képeket. Hozzájárulva ezáltal ahhoz, hogy az anyanyelvi szövegértésről készült tudományos munkák mellett ismeretet szerezzünk a digitális szövegértés bizonyos szegmensének aktuális helyzetéről. A kutatómunka során kvantitatív (kérdőív, szituatív feladatok) és kvalitatív (résztvevő megfigyelés) módszereket is alkalmaztam, melyek számszerűen ellenőrizhető, objektív adatokról és az adatközlők tényleges viselkedéséről, tevékenységéről biztosítanak információt. Mindezek számos témakört érintenek a válaszadók internetes tevékenységei kapcsán, ugyanis a főbb kutatási kérdések mellett többek között a közösségi oldalakról, azokon megosztott tartalmak típusáról, témájáról, a leggyakrabban látogatott weblapokról, a megosztott tartalmak ellenőrzésének legfontosabb tényezőiről, sőt a közbeszédet képező aktuális tévhitek megítéléséről is szólnak. Az eredményeket ezúttal a munkám elején megfogalmazott hipotézisek igazolásaként, vagy épp cáfolásaként kívánom összegezni. Az információ keresés-szűrés eszközei és stratégiái kapcsán elmondható, hogy az internetezők többsége, akik egyetemi és felsőfokú végzettséggel rendelkeznek leginkább csak a Google keresőprogramot alkalmazzák. Vannak ugyan kivételek, akik, ha nem is rendszerességgel, de más programot is ismernek és használnak, viszont azok száma a fiatal korosztálytól haladva fölfelé egyre inkább csökken. Ez a tendencia jellemző akkor is, ha egy szituációs helyzet megoldása érdekében egyéb alkalmazást, programot kell igénybe venni és megfelelően alkalmazni. Tehát míg a legfiatalabbak, akik jelenleg is tanulnak és bővítik tudásukat a legszélesebb, addig legidősebbek, ismeret hiányából, a legszűkebb eszköztárral rendelkeznek. Ami a stratégiákat illeti, az online kérdőív adatai alapján minden korosztályt érintő általános megállapítások születtek. Többek között az, hogy a keresési módszerek közül csak a kereső sávba beírt téma vagy kulcsszó alapján keresnek. A találatok közötti válogatást leginkább egy összefoglaló mondat, kulcsszó és cím segíti. Abban az esetben, ha nem megfelelőek a kiadott találatok, akkor a keresőbe beírt kulcsszó pontosításával, nem pedig más keresési stratégiák alkalmazásával hárítják el a problémát. A szituatív feladatsor sikertelen megoldásai viszont arra is rámutattak, hogy a legfiatalabb és idősebb generáció tagjai rendelkeznek a legszűkebb keresési és szűrési stratégiákkal. Ugyanis a hír ellenőrzése során ők voltak azok, akik keresést indítva sem jutottak hiteles, tudományosan megalapozott forrásokhoz. Mindezek alapján a 2. hipotézisem, miszerint a két legszélső korosztály rendelkezik majd a legszűkebb eszköztárral és stratégiával az információ keresése és szűrése terén, csak a stratégiákat illetően igazolódott. Az álhírek megosztásával, felismerésével és ellenőrzésével kapcsolatban a kutatás módszerei szerint változatos eredmények kerültek felszínre. Mivel a résztvevő megfigyelés során a legtöbb álhírt a legidősebb korosztály adatközlői osztották meg, viszont a kérdőívben szereplő téves információkat ők ismerték fel a legnagyobb arányban. A hamis állítást tartalmazó szituatív feladat ellenőrzésénél pedig a legidősebbek és a legfiatalabbak ütköztek akadályokba. Bár úgy vélem, az online kérdőívben felismert álhírek magas százaléka abból adódott, hogy az 50-65 évesek közé tartozók vettek részt a legkevesebben a vizsgálatban. Így már két jó válasz eltalálásával is pozitív érték jött ki. Ebből kifolyólag arra a következtetésre jutottam, hogy a legidősebbek a legvédtelenebbek az álhírekkel szemben, ők osztják meg a legtöbb ilyen tartalmat, valamint nekik és a legfiatalabbakban van a legkevesebb ismeretük a hírek ellenőrzésének módszereiről (1. hipotézis). A résztvevő megfigyelés eredményei továbbá igazolták azt a feltételezésem, hogy a kérdőív előtt és után végzett vizsgálat adatai az álhírek gyakoriságát tekintve eltérő lesz. Mégpedig a későbbi megfigyelés alkalmával kevesebb álhír kerül majd rögzítésre, ugyanannyi adatközlő nyomon követése alapján. A vizsgálat alkalmával viszont nem csak megegyező, de majdnem kétszer több személy megfigyelése során is kevesebb lett a hamis tartalmak száma (3. hipotézis). A szituatív feladatsor kapcsán megfogalmazott hipotézisem viszont az eredmények alapján nem igazolódott be. Ugyanis a feltételezett álhíroldalak megnövekedése nem történt meg, ahogyan a cikk ellenőrzését sem oldotta meg mindenki sikeresen. Annak ellenére sem, hogy az utóbbi kapcsán a konkrét tartalom ismerete által egy szűkebb téma után indíthattak keresést, ami azért viszonylag könnyebbé teszi és segíti a találatok közötti válogatást (4. hipotézis). Mindezek mellett megfigyelhetővé vált, hogy az álhírek és manipulatív fényképek megítélésében, valamint a hoaxok felismerésében vagy elfogadásában, a válaszadók többnyire az érzelmi heurisztika valamint a megerősítő torzítás alapján döntenek. Amely által hajlamosak érzelmi alapon mérlegelni, vagy olyan információkat elhinni és előnyben részesíteni, amelyek megerősítik meggyőződéseiket, vagy a dolgok valóságszerű képéhez állnak közelebb. Ezért célszerű lenne bővíteni az adatközlők tudását az ellenőrzés néhány lépésének ismertetésével, amellett, hogy minden korosztály számára fontos volna a digitális szövegértés kompetenciájának, beleértve a keresés során alkalmazott eszközök és stratégiák fejlesztése. Erre egyrészt az iskola kell, hogy teret biztosítson, de természetesen nem csak intézményes keretek között kell és lehet rá lehetőségünk, hanem életfogytig tartó tanulás keretében a hétköznapokban is, ha megvan rá az igényünk.