Az 1848-as forradalomtól a kiegyezésig

Abstract

Az 1848-as forradalom előestéjén Beregszász Bereg megye székhelye és a Tiszaháti járás központja egyben. Lakossága 3 463 fő volt 1847-ben. 1851-ben 2 175 református, 617 római katolikus, 200 zsidó, 186 görögkatolikus és 6 evangélikus vallású lakos élt a városban. Beregszász Bereg megye délnyugati részének központja volt. Munkáccsal és Várival egyetemben rendezett tanácsú mezőváros. Központi funkcióinak zöme középvárosi jellegű volt. A városban gyógyszertár, posta, árvaház és nyomda is működött. Járásközpontként közigazgatásilag közvetlenül hozzá tartozott a vármegye 40–50 települése (30–40 ezer fő). Viszonylag „nagy kiterjedésű hinterlandjának is köszönhetően dinamikus társadalmi- gazdasági fejlődést produkált (népessége majdnem megduplázódott 1848 és 1870 között)”. A 19. század közepére a városnak sikerült megszilárdítania közlekedésföldrajzi helyzetét. Ettől az időtől a megye főútvonala – mely korábban elkerülte a települést – Munkács után Beregszász–Nagymuzsaly–Tiszaújlak felé haladt. Ennek nyomán Beregszász dinamikusan fejlődő kereskedelmi központtá nőtte ki magát.