Nem hagyományos órák és azok gyakorlati alkalmazása az iskolai történelemoktatásban

Abstract

Napjainkban, mikor felgyorsult az információáramlat a világban, nem lehet nem észrevenni, hogy ez a legnagyobb hatást az iskolás korosztályra gyakorolja. A gyerekek, akiknek vizuális memóriájuk mindig is sokkal jobb volt, mint a verbális úton történő emlékezésük, szinte „falják” a televízió, számítógép és Internet által sugárzott információkat. Utóbbiak, persze, a piac megtartásáért és uralásáért, szinte bármit megtesznek. Így a gyerekeink által nézett, sokszor csodált képi „víziók” nem építő, hanem épp fordítva, gyakran lelket romboló tartalmat hordoznak. Az iskolás korosztály a fentiek következtében már nem élvezi, sőt, sokszor ignorálja a több száz éve használt prelegáló vagy kérdezz-felelek jellegű tanítási módszereket. Ez nem feltétlenül konkrétan a tantárgynak vagy a tanár személyének szól, hanem a gyerek információszerzési szokása változását jelzi. Ha a pedagógia és a metodika idejében felfigyel, s egészségesen reagál erre, akkor annak az iskolai oktatás és főleg a felnövekvő nemzedék látja a hasznát. Az alábbiakban megvizsgálunk egy pár nem hagyományos óratípust. Összegezzük, melyek azok a követelmények, feltételek, amelyeket ajánlatos betartani, vagy figyelembe venni, az eredményes levezetés érdekében. Aztán konkrét óravázlatokat adunk közre, majd azokat a pedagógiai és pszichológiai megfigyeléseket, amelyeket ezen órák levezetése közben figyeltünk meg.