Vízrajzi adottságok

Abstract

Kárpátalja vízkészletekkel való ellátottsága jónak minősíthető. A vízkészletek bősége a megye nagyobb, hegyvidéki részének az előzőekben tárgyalt csapadékbőségével (évi 1000-1500 mm) függ össze, ami biztosítja az utánpótlást mind a felszíni, mind a felszín alatti vizek számára. A vízi erőforrások hasznosítása a területen sok évszázados múltra tekint vissza, elég csak a vízimalmokra, vízi fűrészmalmokra, a sószállításra és a faúsztatásra utalni. A felszíni vizek köréből a folyóhálózat tűnik ki gazdagságával, ami elsősorban az erek és patakok Kárpátokat jellemző sűrű hálózatában nyilvánul meg. A 10 km-nél hosszabb folyókból 142 van, a rövidebb vízfolyások számát 2— 9 ezerre teszik (18. ábra, 9. táblázat). A felszíni lefolyás megyei átlagértékét különböző források évi 576-625 mm-re becsülik, azaz 1 km2-ről évente ennyi ezer m3 víz folyik le (Herencsuk, 1981; Bodnár, 1987). A folyók táplálásában a hóié, az esővíz és a felszín alatti vizek vesznek részt. A hóié táplálásban játszott fontos szerepének köszönhető a folyók rendszeresen jelentkező tavaszi áradása. A Kárpátokban az év bármelyik hónapjában (akár télen is) előforduló kiadós, területileg kiterjedt esőzések pedig a rendszertelenül bekövetkező, rövid idő alatt lecsengő, ám időnként jelentős károkat okozó ún. zöldárak kiváltói. Az intenzív esőzések játszották a főszerepet az ezredforduló katasztrofális áradásainak (1998 novemberében és 2001 márciusában) a kialakulásában is a Tiszán és annak kárpátaljai mellékfolyóin.