Tanulmányok a magyarországi többnyelvűségről

Abstract

A magyarországi többnyelvűség és a nemzetiségi nyelvhasználat vizsgálata az 1980-as évek végétől kezdve fokozatosan vált a magyarországi szociolingvisztikai kutatások önálló területévé. A korai vizsgálatok – mindenekelőtt Gyivicsán Anna, Kozma Mihály, Győri-Nagy Sándor és Szász János András klasszikussá vált kötete, A magyarországi nemzetiségek kulturális, tudati jellemzői (1985) – elsősorban a kulturális identitás és a nemzetiségi öntudat kérdéseit állították középpontba. A kétnyelvűség és a nyelvcsere problémaköre ekkor még inkább a szociológiai vagy etnográfiai megközelítések peremén jelent meg. A 2000-es évek elején Bindorffer Györgyi szerkesztésében megjelent Változatok a kettős identitásra (2007) című kötet azonban már a kétnyelvűség társadalmi és identitásbeli vetületeit is részletesen elemezte, és ezzel új irányt jelölt ki a hazai nemzetiségi szociolingvisztikai kutatásokban. Ugyanezt a szellemi ívet vitte tovább Borbély Anna szerkesztésében a Nemzetiségi nyelvi tájkép Magyarországon (2020) című, online kiadásban megjelent tanulmánykötet, amely a magyarországi nyelvi diverzitást térben és vizuálisan is feltárta.