A boszorkány alakjának elemzése Móricz Zsigmond Erdély-trilógiájában a néphit hiedelemmotívumai tükrében

Abstract

A boszorkány alakja már évszázadok óta az egyik legsokoldalúbb és legellentmondásosabb figura, amely a néphitben, a vallási és társadalmi retorikában, valamint az irodalomban is meghatározó szerepet tölt be. „A népi hitvilág leggazdagabb, mai napig- legalábbis a szájhagyományozott hiedelemmondákban-legelevenebben élő területe a hiedelmek hagyományos alakjaihoz kötődik. Ezek egy része a paraszti mindennapi életben fontos funkciót betöltő személy volt (pl., gyógyító, bába halottlátó), akinek veszélyes „kétarcú” tevékenysége szinte vonzotta magához a „természetfeletti” képességekre vonatkozó hiedelmeket.1 A boszorkányok, bábák, gyógyítók nem csupán „természetfeletti lények” hanem társadalmi bűnbakok, a női másként gondolkodás és függetlenség szimbólumaik is, akiket a közösség sokszor félelemmel, gyanakvással, néha pedig áhítattal figyel.