Romantikus vonások a E. T. A. Hoffmann Az arany virágcserép c. kisregényében. A mű feldolgozhatósága az irodalomoktatásban

Abstract

A 18. és 19. század határa, a romantika virágkora – kétség kívül a német irodalom legkiemelkedőbb pontjainak egyike. Nem véletlen, hogy sok, akkoriban született műalkotás máig a köztudatban maradt. A kor tekintélyét megalapozták a tehetségüket időről-időre megcsillantó festők, zeneszerzők és természetesen írók, költők is. Német nyelvterületen a teljesség igénye nélkül említve néhány szerzőt, kiemelkedik Hölderlin, a Schegel fivérek, Novalis, Kleist és E.T.A. Hoffmann munkássága is. E. T. A. Hoffmann, a kezdetekben a nyárspolgári pályán elhelyezkedő szerző, később teret engedett életében a művészetnek, köztük az irodalomnak is, melyben a német romantika megkerülhetetlen alakjává vált fantasztikummal átszőtt alkotásainak köszönhetően. Ennek következtében számos Hoffmann életét és munkásságát feldolgozó tanulmány született, főként német nyelven, de magyar nyelvű tanulmányok is foglalkoznak a szerző életével és munkásságával. Hoffmann a képzelet szövevényes köntösébe öltöztetve mutat meg örökérvényű igazságokat, melyeket a valóság mezején vándorló olvasó örömmel fejtegethet, ha nyitott a szerző különleges stílusára. hisz a minket körülölelő világnak és társadalomnak, mint ahogyan az akkorinak is, középpontja ma is az ember. Ilyen és ehhez hasonló aforizmák az irodalomban szép számmal fellelhetőek. Véleményem szerint, épp ezért fontos az ezek felismerésére és megértésére való készség elsajátítása, s mi erre a legalkalmasabb szintér, ha nem az irodalomóra, ahol a cél épp az, hogy a tanulók értelmezni tudják az egyes műveket, gazdagodva általuk.