A történelemoktatás jelentősége a nemzetközi kisebbségpolitikában

Abstract

A történelemoktatás meghatározó része egy nemzetiségi közösség identitásának megtartásában, a felnövekvő generáció önazonosságának, értékrendszerének, hovatartozásának formálásában. Ennek következtében mind a többségi, mind a nemzetiségi hatalmi szervek eszközként alkalmazva, saját ideológiai eszméiket továbbítják az állampolgárok felé. Jelen tanulmány azokat a nemzetközi dokumentumokat, keretegyezményeket foglalja magába, melyek a nemzeti kisebbségek egyetemes emberi jogai mellett kitérnek az oktatásra, ezen belül a történelemoktatásra. Megalapozottan teszi ezt, hiszen a történelemoktatás a nemzeti identitás és közösségtudat kialakításának szerves és elengedhetetlen részé. Az Ukrajna által aláírt nemzetközi szerződések ellenőrzése során készült jelentések (pl.: Nemzeti Kisebbségek Védelméről Szóló Keretegyezmény Tanácsadó Testületének Ukrajnai 2012-es jelentése, Regionális és Nemzetiségi Nyelvek Európai Charta 2013-as jelentése) azt bizonyítják, hogy a történelemoktatás a nemzet építő eszköze. Az történelemoktatás és annak önmagában gyakran domináns tartalmak és gyakorlatok tükörképei, a nemzeti kultúra és ideológia hordozói, a tudás és a hatalom kapcsolatainak közvetítői, melyben a nemzetiségek történelme vagy árnyalt képekben, vagy egyáltalán nem kerül bemutatása. Ennek okán a történelemoktatás és tankönyvek a tények elhallgatásával erős társadalomformáló szerepet töltenek be az iskolai oktatáson belül.Резюме. Викладання історії є необхідною запорукою збереження ідентичності етнічної громади та самоідентифікації підростаючого покоління. У публікації зроблено спробу проаналізувати міжнародні документи та угоди, у яких, крім загальних прав представників національних меншин, йдеться про проблему освіти, зокрема й викладання історії. Вивчення міжнародних угод, підписаних Україною (наприклад, Рамкова конвенція про захист національних меншин, Європейська хартія регіональних мов або мов меншин тощо) засвідчує, що викладання історії є засобом розбудови нації. Історія етносів часто перебуває на другому плані або залишається зовсім не висвітленою. Через це викладання історії і підручники (коли замовчуються певні факти) повинні відіграти активну роль у формуванні суспільства в рамках шкільної освіти.Abstract. History education is key to maintaining the ethnic identity of the community and shaping the self-identity, values system and affiliation of the growing generation. Therefore, policy makers of the majority as well as the minorities employ it as an instrument to convey their ideological concepts towards the citizens. The aim of this study is to gather and analyse the international documents, conventions, agreements that among the minority rights deal with the education, more precisely the history education of the minorities. History teaching is a relevant part of the majority of documents, since it is an integral and indispensable fragment in maintaining national identity and ethnic affiliation. By controlling the compliance of international agreements that have been signed by Ukraine, the Advisory Committees (in the reports of Framework Convention for the Protection of National Minorities (2012) and European Charter for Regional or Minority Languages (2013)) take the stands against the agreement of minority rights with regard to the education of history by using it as a tool for building the nation state. According to the Advisory Committees, the minorities and their positive contributions are excluded from the teaching materials, curricula and the history textbooks as well. Thus, history education in ethnic communities is the reflection of dominant materials, furthermore imitate an image, values and ideologies and culture of the majority.