A nyelvi és politikai szuverenitás összefüggéseiről – szláv nyelvek példája alapján

Abstract

Tanulmányomban két konkrét példa segítségével mutatom be, hogy az északi szláv dialektuskontinuum egy meghatározott szakaszának elemeit milyen érdekek és szempontok mentén kategorizálták a 20. század első felében. Az első példa (a csehszlovák nyelv ideológiája) esetében a kontinuum releváns halmazának hasonlóságaira építettek, és az eltéréseket azzal oldották fel, hogy a csehszlovák nyelvnek két sztenderd változata van. A második példa (Budapest viszonyulása az ország északkeleti peremén használt szláv nyelvváltozatokhoz) arra mutat rá, hogy geopolitikai érdekek miatt hogyan erősítheti fel a központi nyelvpolitika a dialektuskontinuum meghatározott szakaszán az egyes pontok között jelentkező eltéréseket, és hogyan tekintheti jelentéktelennek a hasonlóságokat. A politikai érdekek és célok szolgálatában az első esetben a konvergáló, a másodikban pedig a divergáló szempontok kerültek megerősítésre. A harmadik példa a déli szláv dialektuskontinuumon belül nemrégiben bekövetkezett változásokat mutatja be. Az első két ismertetett példában a nyelvi szuverenitás megszüntetését vagy épp támogatását a politikai szuverenitás megerősítésének szolgálatába állították. A harmadik példa arra mutat rá, hogy a délszláv állam felbomlása, a független nemzetállamok létrejötte felerősítette a nyelvi szuverenitás iránti igényt is.