Új nyelvtörvény Ukrajnában: a lehetőségek tárháza vagy politikai szemfényvesztés?

Abstract

A nyelvpolitikai háttér. Az 1991-ben függetlenné vált Ukrajnát jellemző kiélezett nyelvi helyzetben (erről lásd pl. Csernicskó 2013) az egymásnak feszülő, közel azonos támogatottságot élvező két nagy politikai tábor számára elsődleges feladat a nyelvi problémakör kezelése. Az egyik politikai tábor azonban az ukránosításban hisz, a másik pedig az orosz második államnyelvi státusát szeretné elérni. A megoldás leghatékonyabb módja konszenzus kialakítása volna. A nyelvi kérdésben kialakított kompromiszszum esélyei azonban csekélyek. Az aktuálisan hatalomra került ukrajnai politikai erők ugyanis, bármilyen nyelvi álláspontot képviseltek is előzőleg a választási kampányban, megpróbáltak egyensúlyozni a nyelvileg két részre szakadt ország régiói között, s megválasztásuk után rendszerint már nem ragaszkodtak választási ígéreteik megvalósításához (Kulyk 2008: 53-54, Shumlianskyi 2006).