Az ukrán nyelv identitáskonstruáló szerepe a propaganda karikatúrákban

Abstract

Ukrajna a Szovjetunió széthullása után, 1991-ben vált független állammá. A szuverén ukrán állam létrejötte óta kiemelt kérdés az új ukrán identitás kialakítása, illetve megerősítése. Az ukrán politikai nemzet és az ukrán identitás konstruálásában az ország politikai elitjének egy része meghatározó szerepet szán az ukrán nyelvnek. Az ukrán nyelv szerepe az identitáskonstrukcióban különösen a 2004-es narancsos forradalom, majd a 2014-es méltóság forradalma után nőtt meg jelentősen. Miután Oroszország 2014-ben megszállta az orosz többségű lakossággal rendelkező Krím-félszigetet, és támogatni kezdte a jelentős részben orosz nyelvűek által lakott kelet-ukrajnai szakadár régiók elszakadásai törekvéseit és a fegyveres szeparatistákat, az ukrán nyelvnek az új ukrán identitás kialakításában játszott szerepe még nagyobb lett. Oroszország 2022. február 24-én megtámadta Ukrajnát, és ezzel Ukrajna államnyelvének szimbolikus szerepe a nemzetépítésben tovább fokozódott. Az ukrán nyelv szerepét a nemzeti identitás konstruálásában számos jogszabály kodifikálja. Az állam és az ukrán nemzeti érzelmű civil szféra erőteljes kampányt folytat az ukrán államnyelvi szerepének támogatása érdekében. Az előadás azt mutatja be, hogyan erősítik az ukrán nyelvtörvényekben, politikai nyilatkozatokban és alkotmánybírósági határozatokban megfogalmazott szimbolikus, nemzetépítő szerepét a propagandisztikus célból készült karikatúrák. A karikatúrákat a nyelvi tájkép elemeiként értelmezve azt mutatjuk be, milyen üzenetekre erősítenek rá az ukrán nyelv szerepével kapcsolatos gúnyrajzok. Bemutatjuk azt is, az ukrán nyelv identitáskonstruáló szerepét támogató jogszabályokban foglalt toposzok hogyan jelennek meg a politikai sajtóban publikált karikatúrákban, és milyen üzeneteket közvetítenek ezek a gúnyrajzok.