Az interkulturalitás szerepe a nyelvtanításban

Abstract

Holló Dorottya írása a magyarnyelv-tanároknak szóló zsebkönyvsorozat egyik darabja. A bevezető részből kiderül, hogy nem elég egy idegen nyelvet pusztán megtanulni, hanem annak eltérő kommunikációs szituációkhoz kapcsolódó használatát is el kell sajátítani. Ehhez azonban a nyelvtanulóknak szükségük van interkulturális készségekre, amiket a nyelvórákon lehet kialakítani a nyelv és kultúra integrált oktatása révén. A második fejezet a Kultúra és interkulturalitás címet kapta. Elsőként a kultúra nyelvoktatásban betöltött szerepével ismerkedhetünk meg. Az 1980-as évektől elterjedt kommunikatív nyelvtanítás célja az, hogy valós beszédszituációkban is felhasználható nyelvtudással ruházza fel a tanulókat, akik a kulturális háttértudásuk és attitűdjeik segítségével a szituatív nyelvhasználat szabályainak megfelelően képesek kommunikálni. Az idegennyelv-oktatásban mégis fejtörést okoz a kultúra tanítása, mivel a nemzetközi nyelvvizsgateszteken objektív okokból nem jut szerep a kulturális ismereteknek. Azonban a nyelvtanulást lehetetlen elválasztani a kultúra tanulásától, mert a nyelv csak a kultúrával együtt tud létezni (Seelye, 1993), a sikeres kommunikációhoz pedig elengedhetetlen a célnyelvi kultúra ismerete. Az idegen nyelvi beszélők valójában interkulturális beszélők, akik nyelvi és szociolingvisztikai tudásuk használatával képesek eltérő kultúrák között is biztosítani a hatékony kommunikációt.