A tavaszi tőzike (Leucojum vernum) egyes kárpátaljai élőhelyeinek éghajlati jellemzése és azok stabilitásának vizsgálata a regionális klímaváltozás tükrében

Abstract

Kutatásunk céljául tűztük ki, hogy jellemezzük az Ukrajna Vörös Könyvében is szereplő tavaszi tőzike (Leucojum vernum L.) egyes kárpátaljai élőhelyeit a regionális klímaváltozás tükrében, a CarpatClim klímaadatbázis alapján. A három élőhely a következők voltak: az alföldi régióban Atak – országos jelentőségű természeti emlék (a CarpatClimben az 1877-es rácspont) területén és a Nagydobronyi Vadvédelmi Rezervátum Peres részlegében (1569-es rácspont); a hegyvidéki régióban pedig a Felsőgereben – település mellett található élőhely (1374-es rácspont). A CarpatClim klímaadatbázis 50 éves adatsora 37 féle éghajlati mutatót tartalmaz az 1961-2010 időszakra, melyek közül 8 mutatót használtunk fel (TA, PREC, SNOW, FD, SD, WD-RR1, EWDRR20, GSL), az általunk vizsgált élőhelyekről. Az adatokat letöltve, alapstatisztikai eljárásokat, lineáris trendelemzést végeztünk. A havi és/vagy évi értékek sokévi átlagtól való szignifikáns eltérésének vizsgálatára pedig a Student-féle egy mintás t-próbát alkalmaztuk. Kutatási eredményeink között szerepelnek az éghajlati indexek, többek között az évi középhőmérséklet (TA), az évi csapadékmennyiség (PREC), a hóvastagság (SNOW) és a nyári napok számának (SD) értékei változékonyságának kimutatása az egyes élőhelyeken az 1961-2010 közötti időszakban. Az 50 éves adatsort 2 részre bontottuk: 1961-1980 és 1990-2010 közötti időszakra. Referencia értéknek pedig a 1971-2000-es időszaknak statisztikai értékeit vettük. Megállapítottuk, hogy a referencia időszak átlagos értékeitől mennyire tértek el pozitív (SPD) vagy negatív (SND) irányban az éghajlati mutatók egyes időszakokban, ezeket táblázatokban foglaltuk össze. Az éghajlati elemek időbeli változékonyságáról diagrammokat készítettük. Az éghajlati indexek közül az élőhelyeken az évi átlaghőmérséklet (TA) és a nyári napok (SD) gyakorisága mutatja a legnagyobb szignifikáns növekedést, főként a hegyvidéket reprezentáló Felsőgereben (1374) esetében. Az éves csapadékösszegben (PREC), a csapadékos napok (WD-RR1) számában és a tenyészidőszak (GSL) hosszában szintén enyhe növekedés tapasztalható. A fagyos napok (FD) száma mindhárom élőhelyen szignifikánsan csökkent, a januári átlagos hóvastagság (SNOW) szintén, legintenzívebben az Atak (1877) területén. Az extrém csapadékos napok (EWD-RR20) száma Felsőgereben és a Peres (1569) területén növekedett, míg az Atakban csökkent. A felszínközeli átlaghőmérséklet növekedése az 1961-2010 közötti időszakban Kárpátalján is kimutatható, ami legjobban a nyári napok számának gyarapodásában és az átlagos hóvastagság csökkenésében nyilvánul meg. Az üde élőhelyeket kedvelő tavaszi tőzike élőhelyi viszonyai a nyári időszakban megnövekedett hőstressz és transzspiráció miatt a faj számára kedvezőtlenül alakulhatnak, ami a jövőben areájának csökkenéséhez vezethet.