Bodor Ádám munkássága a recepció tükrében: középpontban a Sinistra körzet

Abstract

Diplomamunkában ismertettem Bodor Ádám életrajzát, fontosabb műveit és azon belül a Sinistra körzetet. Későbbiekben kitértem a prózaműveinek jellemzésére a műveinek befogadására, hogyan is vélekedett róluk a kritika. Röviden bemutattam a művei által készült filmeket is. A nevekre is kitértem munkámba, hogy hogyan és miképp találja ki Bodor Ádám az egzotikus neveket, amivel regényei hőseit teremti meg. Bodor Ádám műveivel belopta magát a magyar kisebbség szívébe. Műveivel tud azonosulni mindenki, aki át élte a diktatúrát, vagy csak szeretné megismerni, milyen is volt azokban az időkben élni, felnőni. Elkalauzolja az olvasót műveivel egy teljesen más dimenzióba, ami sokszor ismert is lehet, de akár fiktív is. Bodor prózavilága teljesen új volt, Magyarországra ő hozta be a mágikus realizmust, sok kritika hasonlítja Garcia Marquez-hez műveit, azon belül is A száz év magány regényét hasonlítják Bodor Ádám Sinistra körzetéhez. Mind két műben megtalálhatjuk a mágikus realizmust. Ha összehasonlítjuk a két művet, akkor máris észrevesszük bennük, az idővezetést, ugyanis mindkét műben időbeli utazások, kihagyások figyelhetőek meg, illetve mindkét mű cselekményében megfigyelhető egyfajta hátborzongatás, ami a műben lévő szereplőknek teljesen egyértelmű, de az olvasó nem biztos, hogy szintén tud majd azonosulni vele. Munkám során arra a következtetésre jutottam, hogy Bodor Ádám műveiben mindig is vissza fog köszönni a diktatúra átélt élményei, illetve Bodor műveiben mindig vissza fog tekinteni a tér és idő, illetve a kultúrák közötti kapcsolat, az egzotikus nevek és a narrátor jelenléte az Én megszemélyesítése.