Északkelet-Magyarország története 1790-től 1914-ig: A nemzeti ébredés kezdetétől a reformkor végéig

Abstract

Nem sokkal a hatalomra kerülése után I. Ferencnek a francia nemzetgyűlés hadüzenetével kellett szembenéznie. A vármegyék vezetőrétege elégedetlen volt a háborúval és a vele járó terhekkel, ezt erősítették a Bécsből jövő intézkedések is, amelyek azt a látszatot keltették, hogy az udvar az abszolutisztikus irányításhoz igyekszik visszatérni. 1794-ben egy Habsburg-ellenes, de leginkább antifeudális reformok iránt elkötelezett szervezkedés bontakozott ki Martinovics Ignác vezetésével, amely rövid idő alatt több száz fős létszámmal rendelkezett. A mozgalmat és annak tagjait azonban leleplezték, vezetőik közül többet halálra ítéltek, sokakat letartóztattak. Többek között Kazinczy Ferencnél is megtalálták a szervezet kátéját, akit 1795-ben börtönbüntetésre ítéltek. 1800 augusztusában Munkács várába került, és ott raboskodott 1801. január 28-ig, miután királyi kegyelmet kapott. A vár a török háborúk után elvesztette stratégiai jelentőségét, 1782-től börtönként szolgált. Az 1790-es évek újító törekvései a mozgalom felszámolásával valamelyest megtorpantak, a reformok iránt elkötelezettek érthető módon visszafogottabban álltak ezekhez a kérdésekhez.