Az ukrajnai kisebbségi jogalkotás fejlődése és két részterülete: a névhasználat és a politikai képviselet

Abstract

A mai hivatalosnak tekinthető ukrán történelemszemlélet a korszerű ukrán állam kialakulását az 1917 márciusában, az oroszországi forradalom hatása alatt létrejött Ukrán Központi Tanács létrejöttével kapcsolja össze. A forradalmakat követő polgárháború okán valamennyi, egymást váltó Kijev központú állami és kvázi állami formációk (Ukrán Népköztársaság, Hetymanátus, Direktórium), a Lemberg (Lviv) központtal alakuló Nyugat-Ukrán Köztársaság és az õket követõ, 1922-ben a Szovjetunió kereteiben létrejövõ Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság vezetése számára egyaránt fontos feladat volt a nemzetiségi kérdés kezelése. És ez természetes, hiszen a mai Ukrajna területét alkotó birodalmi tartományok mindegyike többnemzetiségû volt. Gyakorlatilag minden jelentõsebb városban, beleértve a három fõvárost (Kijev, Lemberg, Harkiv), az ukránság számszerû kisebbséget alkotott. E feladatnak máig ható megoldását ajánlja az UKP 1918. évi törvénye A nemzeti-perszonális autonómiáról.