A hon- és népismeret tanításának lehetőségei Kárpátalja magyar iskoláiban – az első kárpátaljai hon- és népismereti tankönyv megjelenésének margójára

Abstract

Az utóbbi néhány évtizedben világszerte, így Magyarországon is megnövekedett az érdeklődés a múlt, a hagyományok és a nemzeti értékek iránt. Talán a modernizmusból, a globalizációból való kiábrándulás, a szaporodó globális problémáktól való félelem, egy sajátos „világvége-hangulat” eluralkodása az oka, hogy egyre több kiutat kereső ember fordul a történelem és a néprajz, az eredet- és családfakutatás, a hagyományőrzés és a természet-közeli életmód felé. Örvendetes, hogy a Magyarországon korábban évtizedeken át mostohán kezelt hon- és népismeret fokozatosan felértékelődő, a Nemzeti Alaptantervbe is beépített ismeretkörökké váltak. Ezek egyrészt önálló tantárgyi modulként is megjelennek Hon- és népismeret címmel (többféle tankönyvből oktatják az 5–6. osztályban, A és B változatban). Másrészt pedig az ide tartozó ismeretek beintegrálódnak az óvodák, elemi osztályok oktatói és nevelői munkájába (pl. gyermekjátékok, mondókák stb.), az általános- és középiskolai tárgyak (magyar nyelv és irodalom, történelem, környezetismeret, földrajz, ének-zene, rajz-technika, testnevelés stb.), illetve az ezeket egyesítő műveltségi területek (pl. ember és társadalom, földünk és környezete stb.) tananyagába. A kötelező tanórák mellett külön lehetőséget biztosítanak a fakultációk, szakkörök, táncházak, erdei iskolák, játszóházak, nyári táborok és más, órán vagy iskolán kívüli alkalmak is.