„Politikai község mint erkölcsi testület”

Abstract

Pierre Nora szerint: „Az emlékezet maga az élet, melyet mindig élő csoportok hordoznak, ezért folyamatosan változik; ki van téve az emlékezés és a felejtés dialektikájának, … bárki kényére-kedvére használhatja és manipulálhatja”. Vagyis nem csak az egyén, de a közösségi emlékezet is csalhat, becsaphat bennünket és másokat is. Megdöbbentő azt megtapasztalni a saját bőrünkön, hogy egy közösségben elfelejtenek dolgokat, vagy teljesen másképpen emlékeznek rá, mint ahogyan az valójában megtörtént, vagy amikor történt, attól függően, épp milyen korszak, időszak követte az adott kérdéshez kapcsolódó időt. E fenti elméleti kifejtés testet öltésének voltam tanúja, amikor Nagybereg település három legrégebbi középületének építtetési idejét, körülményeit próbáltam a helyi lakosok tudására, emlékezetére alapozva feltárni. E három középület (református parókia, egykori református elemi népiskola és az egykori községháza) építtetésének idejét mindegyik idős, 80-as éveiben járó helyi lakos a csehszlovák időszakra tette. „Így hallottuk, így tudjuk” – hangzott a kijelentés. Pedig mindegyik épületet a falu politikai közössége építtette még az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó évtizedeiben. S ezt a téves emlékezeti időt vették át aztán a későbbi szovjet, most pedig az ukrán helytörténetírók, turisztikai kiadványok szerzői is. Ezt a tévedést hivatott felszámolni kutatásom eredményeként az alábbi tanulmány.