A kárpátaljai tömb és szórványmagyarság identitástudatának eltérései

Abstract

A kárpátaljai magyarság a kárpát-medencei nemzetrészek között a kisebb lélekszámúak közé tartozik (a 2001-es ukrajnai népszámlálás alkalmával a megyében 151,5 ezren vallották magukat magyarnak (Kárpátaljai Megyei Statisztikai Hivatal, 2003b), változatos településszerkezetének köszönhetően alkalmas a tömb–szórvány összevetésekre. A szórvány fogalma többféleképpen definiálható, így annak tekinthető – a nyelvterületen kívül élő nemzetrész, illetve – a településén belül bizonyos (különböző szerzők által eltérően megadott) alacsony arányt el nem érő nemzetrész. Kárpátalja magyarságának a 75%-a a magyar nyelvterületen él. A magyar nyelvterületet magyar többségű települések viszonylag egységes (mindössze néhány kisebb telepes falu és vegyes lakosságú város által fellazított) sávja alkotja, amely Kárpátalja délnyugati részén húzódik az ukrán–magyar határral párhuzamosan, 15–20 km szélesen (1. ábra). A nyelvhatár egyes szakaszain vegyes lakosságú településekből állósávot alkotva kiszélesedik,máshol vonallá zsugorodik.