Személyesség, önéletírás-jelleg, „Kárpátaljai olvasat” Balla László életműve alapján

Abstract

A mindenkori személyesség és önéletírás-jelleg szükségszerűen foglal magába bizonyos beágyazottságot, közegességet. Kárpátalja esetében kistérségi-mikroközösségi bensőségességet. Mondhatni: létezik e műfajisággal összefüggő minor nyelvhasználat speciális valóságra-vonatkoztathatósága. Így válik a „kárpátaljai olvasat” kifejezés bizonyos tekintetben szinonimájává az önéletírás-olvasatnak, illetve magába foglalja e műfajisággal összefüggő valamennyi jelleget. Amikor tehát a régióhoz kapcsolódó művek esetében felmerülő kárpátaljai olvasatról esik szó, akkor a személyesség, önéletírás-jelleg más ös - szefüggésbe történő áthelyeződéséről folyik a beszéd: valójában a művek azon szöveg- és jelentésrétege kerül középpontba, mely a személyesen, önéletesen túl mutat rá a közegességre; „a kárpátaljai olvasat” az adott szöveg világának legfinomabb-legteljesebb árnyalatait is képes észrevenni. A személyesség, önéletírás-jelleg és „kárpátaljai olvasat” mibenlétének tanulmányozására kiváló példa lehet Balla László életműve. Szerzőnk ugyanis nemcsak Kárpátalja kulturális életének volt meghatározó alakja, hanem a kárpátaljai magyar irodalom egyik megteremtője is, ugyanakkor művei a rendszerváltoztatás utáni esztendőkben egyre kevésbé jutottak el a szélesebb nagyközönséghez. Pedig a Balla László-oeuvre azon része, mely az ezredforduló előtti és utáni évtizedben, tehát húsz év leforgása alatt született, homlokegyenest mást mutat az addig létrehozotthoz képest.