Államok, nyelvek, államnyelvek: Nyelvpolitika a mai Kárpátalja területén (1867–2010)

Abstract

A régiót az elmúlt csaknem 150 évben uraló különböző államok regionális nyelv- és oktatáspolitikáját a hatalmat birtokló többségi elit pozícióinak megerősítése vezérelte. A régió sorsáról, az itt élő nemzetiségek, nyelvek, kultúrák és felekezetek létéről vagy nem létéről, fejlődéséről vagy elnyomásáról jellemzően nem a helyiek, hanem a messzi fővárosokban élő politikai elitek döntöttek. Kárpátalja azonban túlságosan messze esik a mindenkori főváros(ok)tól: Bécstől, Budapesttől, Prágától, Moszkvától és Kijevtől is. Ez a vidék mindegyik fényes fővárosból távoli, poros provinciának tűnik. A terület természeti és szellemi erőforrásainak kihasználása érdekében az állami regionális politika fő célja minden korszakban a nyugalom fenntartása volt a régió lakosságának körében, ám a hatalom valódi gyakorlásába nem vonták be a helyieket, és érdemben ma sem teszik. Az a régió, melyet ma Kárpátaljaként ismerünk, ilyen vagy olyan szempontból, de voltaképpen egyetlen olyan állam kötelébe sem illeszkedett vagy illeszkedik tökéletesen szervesen és integránsan, amelyekhez tartozott, s egyben mindegyik országnak periférikus vidéke volt.