A kárpátaljai magyar személynévhasználat két sajátosságáról

Abstract

A soknemzetűségű szovjet birodalomban a személy nemzeti önazonos a megvallásának egyik sokat vitatott kérdése a személynevek hivatalos megjelenítése volt. A szovjet unifikációs gyakorlat szerint ugyanis függetlenül az adott nemzet hagyományaitól, történelmileg kialakult gyakorlatától nyelvének sajátosságaitól a személyneveket a hivatalos okmányokban kizárólag cirill betűs írásmódban. az orosz személynévhasználat szabályai Szerint (családnév, keresztnév. apai név) tüntették fel (CSERNICSKÓ 1997 E kereteken belül Szovjet-Ukrajnában az utóneveknek kizárólag az ukrán (iletve orosz) megfelelőjét alkalmazva lehetett bejegyezni. Ezzel a nemzetiségi önazonosságot sértő gyakorlattal szakítva már az 1989-ben tehát az ukrán függetlenné válás előtt elfogadott ukrán nyelvtörvény a 39. cikkelyében kinyilatkozta, hogy "Az Ukrán SZSZK polgárai jogosultak nemzetiségi hagyományaik szerinti neveik viselésére. Neveiket nemzetiségi nyelvről ukrán nyelvre transzkripció által kell átadni". Ukrajna nemzeti kisebbségekről szóló, 1992-ben elfogadott törvenyének 12. cikkelye meghatározza, hogy Ukrajna minden állampolgárának Joga van nemzeti család-, utó-, és apanevere. A polgárok. meghatározott rend szerint. jogosultak helyreállitani saját nemzetiségi család utó- és apai nevüket. Azok a polgárok, melyeknek nemzeti hagyományaik ban nincs Szokásban az apai név feltüntetése, jogosultak személyi igazolványaik ban paszport) csak a család- és utó, valamint a születési anyakönyvi kivontban az. apjuk és az anyjuk nevének a beírására.