Elmesélni a feldolgozhatatlant. Erőszak és trauma Margaret Atwood A szolgálólány meséje című regényében

Abstract

Munkám során Margaret Atwood kanadai írónő életművét ismertem meg közelebbről, s ezen belül egyik fő műve köré építettem fel szakdolgozatomat. Mint kiderült, A Szolgálólány meséje nem mese. A történet, amit meg ismerhetünk, egy vallási álruhába bújtatott diktatúra köré épül, mely a Köztársaság minden lakosát beskatulyázza, főként a nőket, közülük pedig a szolgálólányokat a leginkább. Mély és elgondolkodtató üzeneteket hordoz magában a mű, aminek befogadása és megemésztése nem könnyű, de pont emiatt hat valóságosként. Dolgozatomat három fő részre osztottam: az elsőben Atwood életrajzát és munkásságát vizsgáltam, hisz életműve ismerete a regény befogadását segíti. A második részben az alkotással foglalkoztam általánosan. Fogadtatásáról, műfajáról és magáról a történetről és az abból készült sorozatról számoltam be. A harmadik és egyben az utolsó fejezetben vizsgáltam meg részletesen magát a regényt. A bibliai kontextus kérdéseiről tettem említést, a női és férfi szerepekről írtam néhány érdekes információt, és a női test, a szülés és az anyaság témáját is megjelenítettem az adott fejezetben. Munkám sikeresen révbe ért, ugyanis a regény narrátorát meséjén keresztül megismertem, a szakirodalom segítségével pedig olyan információkra tettem szert, melyek segítettek munkám elkészítésében. A bevezetőben feltett kérdéseimre is választ kaptam, mely szerint: Meg lehet-e békélni egy olyan jelennel, melyből menekülni képtelenség? Véleményem szerint nem. Legalábbis a regény ezt mutatja. Főként pedig hősnőnk, aki jelenéből: az erőszak és alávetettség érzése alól a múltba menekül, amelyben boldog és olyan élete volt, ahol tudta, mi a szabadság. Olykor úgy tűnhet, hogy elfogadta és megbékélt sorsával, ám ezt nem sokra rá ellenérv követi. A mi jelenünk az ő múltja, ami számunkra szokványos, számára remény és boldogság-érzet. A másik kérdésem az volt, hogy: el lehet-e mesélni a feldolgozhatatlant? A válasz egyértelműen igen. A mű narrátorának sikerült, úgy hogy a légnyomasztóbb dolgokat is olykor humorosan tálalta, s így sokkal emészthetőbb volt a befogadás. Fredé szavaival lázadt, mesélt és beszélt nekünk, egy olyan állam tagjaként, ahol az ő szava semmit sem ért, ám minket, olvasókat annál inkább megfogott. Atwood kiváló író és költő. Ezen regényével is bírálja a társadalmi-politikai elnyomásokat, melyeket nőkön gyakorolnak. Célja, hogy bemutassa női karakterei lelki világát és szenvedését, annak érdekében, hogy az őt olvasó nők önbizalmat és önismeretet szerezzenek olvasmányai által. Bár A Szolgálólány meséje nem túl pozitív üzenettel bír, de annál inkább arra készteti olvasóit, hogy nyílt szemekkel járjanak, és értékeljék életük minden egyes szabad percét.