A környezeti elemek nehézfém szennyezettségének vizsgálata Ungvár város területén

Abstract

Munkánk célja Ungvár város különböző pontjairól gyűjtött növény- és talajminták nehézfém szennyezettségének a vizsgálata volt. Összesen tizenhat mintavételi pontot jelöltünk ki úgy, hogy a minták eltérő területhasználati kategóriákból (kiskert, játszótér, útmente) kerüljenek begyűjtésre. Megmértük a talajok pH értékét vizes és kálium-kloridos kivonatban, meghatároztuk a humusztartalmat, vizsgáltuk a növények által felvehető réz-, cink-, mangán-, kadmium- és ólom koncentrációt. A begyűjtött növény mintákban szintén meghatároztuk a réz, cink, mangán, kadmium és ólom tartalmat. Ezenkívül a talajmintákban meghatároztuk az összes fémtartalmat is. A vizsgált talajok túlnyomó többsége a vizes kivonatban mért pH értékük alapján gyengén lúgos kémhatásúak. A mért pH értékek 6,4 és 7,8 között voltak, az átlagos érték 7,2. A talajok káliumkloridos kivonatban mért pH értéke 6,0 és 7,5 között változott, átlagosan 6,8 volt. A vizes és a káliumkloridos pH értékek közötti átlagos különbség 0,3, ami azt mutatja, hogy a vizsgált talajok döntő többsége savanyodásra nem hajlamos. Az enyhén lúgos kémhatást a beépített területek talajaiban feltehetően az építési anyagok és törmelékek visszamaradása okozta. Minden talajmintát magas humusztartalom jellemzett. Ennek lehetséges oka, hogy a talaj szervesanyagtartalmát antropogén eredetű, magas széntartalmú vegyületek (korom, olaj) megnövelték. A talajokban található felvehető réz mennyisége nagyon eltérő volt, 0,29 és 1,67 mg/kg értékek között mozgott. A talajok felvehető réz tartalma, bár magasabb, mint a szántóföldekben, de a megengedett egészségügyi határértéken (3 mg/kg) belül volt. A talajokban minimálisan 0,8 maximálisan 14,42 mg/kg cinktartalom volt felhalmozódva, az átlagérték 4,85 mg/kg-ot tett ki. A felvehető cinktartalom egyik mintában sem haladta meg a megengedett 23 mg/kg értéket. A területhasználat alapvetően meghatározta a talajok felvehető ólom- és mangántartalmának alakulását. Ungvár forgalmasabb útjairól (Szabadság sugárút, Babják út, Roman Suhevics út) gyűjtött talajmintákban magasabb volt az ólom és a mangán tartalom. A kevésbé forgalmas mellékutcákon szedett talajmintákban a mangán- és ólom koncentráció meglehetősen alacsonyabb volt. A minták mangántartalma 14,26 és 99,82 mg/kg között mozgott, átlagértéke 38,35 mg/kg volt, valamint a minták ólomtartalma 1,45 és 4,55 mg/kg között változott, átlagértéke 2,82 mg/kg volt. A talajok felvehető kadmiumtartalma a megengedett kadmiumtartalmat mutatta. A vizsgált talajokról begyűjtött növénymintákban is megmértük a réz, cink, mangán, ólom és kadmium mennyiségét. A réz maximális koncentrációja 20,2 mg/kg volt, míg a minimális 7,8 mg/kg volt. A növényekben található réz koncentrációjának medián értéke 11,2 mg/kg volt, vagyis a minták felében ettől kisebb, míg a másik felében ettől nagyobb koncentrációban mutatható ki a fém. Az általunk vizsgált növényekben lévő cink koncentrációjának mediánja 31,7 mg/kg, a maximális érték 113,2 mg/kg, míg a minimális 9,4 mg/kg volt A vizsgált növények túlnyomó többségében nem mutattunk ki ólmot sem kadmiumot, csupán egy forgalmas útszakasz (Szabadság sugárút) származó mintából mértünk kimagasló értéket. A korrelációs vizsgálat azt mutatta, hogy nincs szignifikáns összefüggés a talajok és növények réz-, cink-, mangán-, ólom- és kadmiumtartalma között. Feltételezésünk szerint ennek egyik lehetséges oka, hogy a növények városi környezetben nemcsak a talajból veszik fel a nehézfémeket, hanem a levegőből kiülepedő porból is. Összességében elmondható, hogy Ungvár város vizsgált területének talajait és növényeit magas réz, illetve cink és mangán koncentráció jellemzi. Az ólom és a kadmium mennyisége pedig sem a talajokban, sem a növényekben nem számottevő.