Szövegértési kompetencia-mérés a magyar nyelven tanuló kárpátaljai magyar egyetemisták és főiskolások körében

Abstract

A 2017-es ukrajnai oktatási kerettörvény (UT 2017) elfogadása óta sokat hallhattunk, olvashattunk arról, hogy a jogszabály 7. cikke visszaszorítja a magyar nyelven folyó oktatást Kárpátalján (Fedinec–Csernicskó 2017, Brenzovics és mtsai 2020). Korábban arról is sok szó esett, hogy a kárpátaljai magyar szülők egy része az ukrajnai nyelv- és oktatáspolitikai döntések hatására úgy dönt, hogy ukrán tannyelvű iskolába íratja gyermekét (Molnár 2009, 2010, Séra 2009, 2010 stb.). Jóval kevesebb figyelem jutott azonban ezekben a publikációkban, illetve a kárpátaljai magyar oktatásról készült átfogó elemzésekben (például Beregszászi–Csernicskó–Orosz 2001, Fedinec 1999, Hires-László 2011, Orosz 1992, 1995, 2005, 2007, Orosz és mtsai 2011) a képzés színvonalának, hatékonyságának. Jellemző, hogy ha ez a témakör felmerült, akkor elsősorban magyarországi szerzőknél (pl. Papp 2010a, 2010b, 2012, 2014, 2015, Csete– Papp–Setényi 2010), vagy csupán az oktatás egy szűkebb szegmense vonatkozásában (Beregszászi 2002, 2004, 2012, Beregszászi–Csernicskó 2004, 2017, Beregszászi– Márku 2003, Csernicskó 2015, Huszti–Csernicskó–Bárány 2019). A kivételek közé sorolható Ferenc Viktória (2014) kutatási beszámolója.