A kárpátaljai magyar egyházi líceumok jövője

Abstract

A kárpátaljai egyházi líceumok az 1980-as évek végén elindult eseményeknek köszönhetően jöttek létre. A politikai szorítás enyhülésére először az anyaországi egyházak reagáltak. Az erősen megfogyatkozott kárpátaljai lelkészek az anyaországiak segítségét kérték az egyházi értelmiség újjászervezése, kinevelése terén. A református egyháznál sok olyan lelkész teljesített szolgálatot akkortájt, akik a szovjetrendszer idején az illegálisan működő kárpátaljai lelkészképző tanfolyam elvégzése után kapták meg a palástot. A magyarországi teológiák szívesen fogadták a delegált fiatalokat, akiket az első években személyes kapcsolatok révén válogattak ki, és így tanulmányi teljesítményeikkel a fogadó intézmények nem mindig voltak megelégedve. A sikertelenség okát a kárpátaljai magyar középiskolák alacsony oktatási színvonalában látták, és egyéves hétvégi felkészítőt szervezetek a jelöltek számára Beregszászban. Az előkészítő elvégzése után viszont mindenkinek ajánlást adtak, így lényeges változás a korábbi helyzethez képest nem történt. A lelkészek újraszervezték a hittanoktatást, az egyházi kórusokat. A munkába azokat vonták be, akik közösséget vállaltak velük, de érezték a szakemberképzés szükségességét. Szakmai és anyagi támogatásért a számunkra gazdagnak tűnő anyaországi egyházakhoz, azok vezetéséhez fordultak. Az anyaországi egyházak is hasonló gondokkal küzdöttek, és segítséget kértek a nyugati testvéregyházaktól.