Nemzetiségi törvényjavaslat-változatok Magyarországon, 1861–1868

Abstract

Az európai államokat a nemzetállami ideál vonzása komoly feladat elé állította a 19–20. században, s nincs ez másképp a 21. században sem. A nemzetiségi szempontból többé-kevésbé vegyes lakosságú államoknak olyan államszervezeti modelleket kellett kialakítaniuk, melyek biztosították az állami szuverenitás egységének megőrzését, ugyanakkor eleget tettek bizonyos mértékig a modern nemzeti gondolat azon követelményének, hogy a nemzeti-etnikai csoportok önálló kulturális és politikai közösségekként is megjelenhessenek valamilyen formában az államszervezetben. A 19. század közepi Magyarország politikai elitjének is ezzel a feladattal kellett szembenéznie. Az 1848−1849-es forradalom és szabadságharc időszakának heves, a Délvidéken és Erdélyben polgárháborúig élesedő nemzetiségi küzdelmei tanulságát a magyar liberális és konzervatív politikai elitek igyekeztek levonni: alaptétellé vált, hogy a közjogi helyzet rendezése, Magyarországnak a Habsburg birodalmi kereten belüli jogállásának hosszabb távon is tartós rendezése csak akkor képzelhető el, ha azzal párhuzamosan nemzetiségi törvényjavaslat születik, mely biztosítja a Magyarországon élő nem magyar anyanyelvű állampolgárok anyanyelvhasználathoz és kultúrájuk fejlesztéséhez fűződő jogait – miközben azt továbbra is határozottan elutasították, hogy az ország politikai, illetve közigazgatási egységét nemzetiségi közigazgatási kerületek vagy nemzetiségi elv alapján szervezett megyék létrehozásával lazítsák.