Magyarok vagy türkök? Magyar – ukrán tudományos vita a tiszacsomai honfoglalás kori temetővel kapcsolatban

Abstract

A jelenlegi Kárpátalja területe több évezredes történelme során a vándorló, hazát kereső népek országútja, egyben olvasztótégelye volt. A Kárpát-medence északkeleti természetföldrajzi kapuját képező, havasokkal övezett Felső-Tisza-vidék kiemelt stratégiai szerepet játszott a keletről érkező lovasnomád nép, a magyarság megtelepedésében is. A Kárpátalján túlnyomórészt temetkezésekből előkerült magyar leletek némelyike a Kárpát-medencében talált magyar vonatkozású tárgyi emlékek legrégebbikének tekinthető. Mára már nemcsak egyedi sírhelyeket tártak fel a vidéken, de egész temetőket (Beregszász – Kishegy, Tiszacsoma – Szipahát), többségüket a 9. század végére és a 10. század első felére datálhatjuk. A kárpátaljai ősmagyar régészeti leletek, így az általunk vizsgált csomai nekropolisz egyre több figyelmet kapnak a magyar és az ukrajnai historiográfiában. A különböző iskolákat, irányzatokat képviselő régészek, történészek mára több sarkalatos kérdésben közös nevezőre jutottak. Emellett az utóbbi években szakmai vita bontakozott ki a részleges lovastemetkezéssel eltemetett harcosok etnikumát illetően. Vajon ősmagyarok nyugszanak e sírokban, ahogyan azt a magyar kutatók állítják, vagy pedig a kárpátaljai ukrán régészeknek van igazuk, és török népekről (kabarok, besenyők) van szó?