Az Úrangyala könyörgésének szövegtani vizsgálata

Abstract

Az Úrangyala („Angelus”) imádság záró könyörgésével foglalkozó jelen tanulmány a szerző kutatómunkájának egyik újabb fejezete. Bizonyos tekintetben folytatása az archaikus népi imádságok tanításba történő beemelésének lehetőségeit boncolgató irodalmi feladatgyűjteménynek (H. Tóth 1999), valamint annak a nyelv- és irodalompedagógiai írásnak, melyben a szerző felhívja a figyelmet e szövegművek szövegtani, stilisztikai és műfaji jelentőségére (H. Tóth 2001). Legutóbb pedig a tanulmányíró egy konferenciakötetben fejtette ki álláspontját a szakrális szövegek vizsgálatával kapcsolatban (H. Tóth 2013). Mindezek után Az Úrangyala könyörgésének szövegtani vizsgálata című tanulmány egyik legfőbb kitűzött célja – hogy bővüljön a nyelvészeti aspektusból feltárt szakrális korpuszok köre –, sikeresen meg tud valósulni. Végső következtetése pedig ekként foglalható össze: a nyelvi forma és a tartalmi gazdagság együttesen erős nyomatékkal hat az Úrangyala záró könyörgésében.Резюме. Дана публікація, присвячена вивченню заключного звернення молитви «Ангел Господній» («Angelus»), є новим розділом дослідницької роботи автора. Певною мірою вона продовжує напрацювання, вміщені у збірнику літературних завдань, присвячених архаїчним народним молитвам (H. Tóth 1999), а також монографії, в якій автор розкриває текстуальні, стилістичні та жанрові особливості цих творів (H. Tóth 2001). Певні висновки автора щодо сакральних текстів вміщена і в матеріалах однієї конференції (H. Tóth 2013). Одна з головних цілей дослідження – розширити коло сакральних текстів, які вивчаються з мовознавчої точки зору – може успішно реалізуватися. У статті робиться висновок, що мовна форма спільно з багатством змісту дають сильний емоційний ефект у заключних зверненнях молитви «Ангел Господній».