Krízishelyzetben adódó trauma terápiája

Abstract

A személyiségfejlődés során alakul ki a szelf, mely által értelmezhetővé válnak a bennünk érő események. Az egészséges, koherens énkép feltétele, hogy legyenek biztonságos kapcsolataink, amelyek visszatükrözik és tartalmazzák a gyermeki érzéseinket és megalapozzák a későbbi kapcsolatainkat. Az életünk során tapasztalt traumatikus eseményekkel való megküzdést elősegítik a belső erőforrásaink, melyek az „elég jó” környezet hatására alakulnak ki (Bakó–Zana 2021). A pszichés trauma tünetegyüttesét poszttarumás stressz-zavarnak nevezzük. A DSM-5. kritériumai alapján akkor alakul ki, ha „valós, vagy fenyegető halál, komoly sérülés vagy szexuális erőszak megtapasztalása az alábbiak közül egy (vagy több) módon: traumatikus esemény(ek) közvetlen átélése. Másokkal történő esemény(ek) látványa tanúként. Közeli családtagot vagy közeli barátot ért traumatikus eseménnyel/eseményekkel kapcsolatos hír. Traumatikus esemény(ek) averzív részleteinek (pl. az első helyszínre érkező, emberi maradványokat összegyűjtő egység tagjai; gyermekbántalmazás részleteinek ismételten kitett rendőrök) extrém vagy ismételt megtapasztalása” (DSM-5 2013, 226).