Északkelet-Magyarország a kora újkorban (1526–1790): Északkelet-Magyarország története 1711–1790 között

Abstract

A Rákóczi-szabadságharcot lezáró szatmári béke (1711. április 30.) viszonylag széles körű amnesztiát hirdetett a Bécs-ellenes küzdelmekben részt vevő kurucoknak. A szatmárnémeti Vécsey-kastélyban aláírt megállapodásban az udvar ígéretet tett Magyarország és Erdély törvényeinek megtartására, illetve a vallásszabadság biztosítására. A jobbágyok megtarthatták szerzett kiváltságaikat. Ugyanez vonatkozott azokra a nemesekre is, akik hűséget esküdtek a Habsburg-dinasztiának. A békeszerződést III. Károly király megbízottjaként Pálffy János gróf császári főparancsnok kötötte meg a kurucokat képviselő Károlyi Sándorral. II. Rákóczi Ferenc ekkor már külföldön tartózkodott. A vezérlő fejedelem egy Habsburg-ellenes szövetség létrehozásáról folytatott tárgyalásokat I. (Nagy) Péter cárral. Ezek azonban nem vezettek sikerre.