Két egyedülálló verseskötet mibenléte: Szabó Lőrinc: Tücsökzene; Oravecz Imre: Halászóember

Abstract

Magiszteri dolgozatom során két olyan verseskötetet vizsgáltam, amelyek a magyar irodalomban egyedi szerepet, s különleges helyet töltenek be, ezek pedig Szabó Lőrinc – Tücsökzene című írása és Oravecz Imre – Halászóember nevezetű veres-regénye. Munkám megírása után egyértelművé vált számomra, hogy a két költő valóban olyan hatású köteteket hozott létre, amelyek egyediek, s bár hasonlók, de ezzel egyidejűleg utánozhatatlanok. Témám tanulmányozása kapcsán lehetőségem nyílt behatóan megismerkedni Szabó Lőrinc és Oravecz Imre életrajzával illetve munkásságukkal, valamint alkalmam adódott arra, hogy az erről szóló szakirodalom alapján bemutassam a 20. század végi, illetve a 21. század eleji magyar irodalom helyzetét. Véleményem szerint ez az alpont igazán lényeges volt abból a szempontból, hogy áthatóan tudjam elemezni a köteteket, ugyanis az ilyen esetekben ajánlatos tájékozottnak lenni az adott kor irodalmával is, amelyben a szóban forgó alkotás íródott, nem elég tisztában lenni a költők életével és pályaképével. Munkám a bevezetőn kívül öt fő részre tagolódik. Az első részben ismertetem a dolgozatom célját, a következő részben amellett, hogy bemutatom többek közt Szabó Lőrinc és Oravecz Imre életét, pályaképüket, valamint elhelyezem őket a magyar irodalomban és beszámolok arról is, hogy hogyan hatottak annak alakulására. Az ezt követő két részben külön kitérek a két kötetre, s aprólékosan, ciklusról-ciklusra elemzem azokat. Ebben a szakaszban elemzésem alkalmával figyelembe vettem Szabó Lőrinc Vers és Valóság című kötetét, amelyben a költő magyarázatot biztosít a verseihez, a Halászóember tanulmányozása során pedig szem előtt tartottam Oravecz Imre interjúit, nyilatkozatait a kötet kapcsán. Végül az utolsó, azaz ötödik részben a kötetek hasonló témakörei alapján vetem össze őket, hasonlóságokat illetve eltéréseket keresve, továbbá kitérek arra is, hogy a témák miként nyilvánulnak meg a költők szövegeiben. Számomra igazán érdekes volt megfigyelni azt, hogy a két költő milyen stílusban és módban valósítja meg az elképzeléseit, hogyan építik fel verseiket, valamint a témakörök során milyen módon közelítik meg a visszaemlékezés mechanizmusát, életük összegzését, az idill és a nyugalom keresését, a természet iránti elkötelezettségüket és az elképzelt halálról való fantáziaképeiket. Dolgozatomban a kötetelemzések során igyekeztem körvonalazni mindazt, ami a műveket egyedülállóvá teszi, illetve választ adni arra, hogy melyek is azok a sajátosságok, amik megkülönböztetik őket más önéletrajzi, illetve önéletrajzi ihletésű művektől. Mindenekelőtt elsősorban külön-külön elemeztem a Tücsökzenét és a Halászóembert, azzal a céllal, hogy minél részletesebben tudjam bemutatni, s ezt követően összehasonlítani a két kötet mibenlétét. Arra a következtetésre jutottam, hogy kicsit sem túlzás azt kijelenteni, hogy a Tücsökzene a Halászóember előfutára, ugyanis, annak ellenére, hogy a két kötet több szempontú közös pontjai mellett sok eltérés is megfigyelhető, a köztük lévő hasonlóság mégis sokkal egyértelműbb, és erőteljesebben van jelen, főként, ami a műfajukat, önéletrajzi ihletésüket, valamint tematikájukat illeti. A kötetetekkel foglalkozó szakirodalom véleménye erőteljesen különbözik afelől, hogy milyen műfajba sorolhatók be az írások, illetve hogyan helyezhetők el a költők életében, mennyire nevezhetők önéletrajzi műveknek. Ehhez kapcsolódva, amint azt a dolgozatom is taglalja, a két kötet a maga módján közvetíti a szerzők üzenetét, továbbá Szabó Lőrinc versei a líra és az epika párhuzamában helyezkednek el, míg a Halászóembert több szakértő is verses-regényként elemzi. A témakörök összehasonlítása szempontjából azonban ez nem gyakorol különösebb hatást a kötetek elemzésére. Mindent összegezve kijelenthető, hogy sikeresen elértem a bevezetőben kitűzött céljaimat, valamint alátámasztottam a munkám elején olvasható hipotéziseket.