A Kárpát-medence talajai

Abstract

A talaj – az édesvíz és a bányászati nyersanyagok mellett, melyekben a Kárpátmedence mindig is gazdag volt – századokon át napjainkig az itt élő népek legfontosabb erőforrása volt, illetve az ma is, és biztos megélhetést jelentett a Magyar Királyságnak és a Kárpát-medencében található utódállamoknak. A természetföldrajzi és az ebből fakadó talajtani sokféleség teremtette meg az állattenyésztés, a növénytermesztés és az erdőgazdálkodás harmonikus egységét, mely az emberek számára az önellátó képességen túl jelentős exportbevételi forrást is jelentett. A folyószabályozások és lecsapolási munkálatok előtt az alföldek közel felét a mélyfekvésű területek hidromorf talajtípusain kialakult extenzív állattenyésztés és rétgazdálkodás uralta, ami a magyar állattenyésztést messze földön híressé tette. Az Alföld magasabban fekvő területeinek löszön és áthalmozott löszön kialakult csernozjom-talajtípusai a szántóföldi növénytermesztésnek adtak termékeny alapokat, míg a szél fújta homokfelszíneken az erdő és a legeltetéses gazdálkodás uralkodott. A hegy- és dombvidékek változatos erdő- és kőzethatású talajtípusain pedig értelemszerűen erdőgazdálkodást és az azt kiegészítő állattenyésztést folytattak. Ez az összetettség és változatosság, az ezzel társuló belső piaci árucsere volt a Magyar Királyság fennmaradásának és ezeréves történelmének egyik legfontosabb pillére.