A magyarországi ruszinok és ukránok

Abstract

A középkori magyar állam etnikailag sokszínű volt. A 13. századnál korábbról nincsenek olyan oklevelek, melyek a magyar állam területén élő etnikumokat említenének, az 1200-as évektől azonban az adománylevelekben fellelhető helységnevek árulkodnak arról, hogy milyen népekkel osztoztak a magyarok a Kárpát-medencén. A „németi”, „olaszi”, „csehi”, „oroszi” településnevek arról tanúskodnak, hogy a 13. századra kialakult határral rendelkező, nemzetiségi lakossággal bíró települések léteztek az ország területén.35 Ezek a szinte kivétel nélkül királyi birtokokon létrejött települések a 14– 15. századra már színmagyarok voltak.36 „Orosz”, tehát vélhetően a Kárpátok keleti oldaláról érkező rusz, vagy rutén lakossággal bíró településeket találunk az Árpád-kor végére Bereg megyétől Hevesig, Torontáltól Fejérig, összesen tizenöt megyében. Persze a megnevezések megtévesztőek lehetnek. Ismert, hogy a középkori Magyar Királyságban az orosz, rusz, rutén elnevezés nemcsak az etnikumot, de bizonyos esetben foglalkozást is jelenthetett. Ruthenus-nak neveztek ugyanis egyes királyi udvari alkalmazottakat.37 Mindenesetre kétségtelen, hogy bizonyos létszámban élt keleti szláv lakosság a Magyar Királyság területén annak egészen korai időszakától.