A Nagyberegi Református Líceum külső története

Abstract

Ahogyan Túri Ágnes a 2019-es tanulmányában találóan megjegyezte – a líceum történetének vonatkozásában – a legfontosabb források eléggé egysíkúak, mivel azok elsősorban a Kárpátaljai Református Egyházkerület (KRE) Zsinati Tanácsának jegyzőkönyvei, valamint a KRE Levéltára és Múzeumában őrzött dokumentumok és iratok. Utóbbi problematikája, hogy csak a gyülekezeti jegyzőkönyvek találhatók meg, azok is csak az 1970-es évek végéig. A KRE Püspöki Hivatalában pedig csak 1995-től őrzik a zsinati jegyzőkönyveket, azonban azok is hiányosak. Az 1995 előtti zsinati jegyzőkönyvek egyik illetékes helyen sem lelhetők fel. A fent említett szerző által – a líceum alapításáról – készített interjúk alanyai ezt azzal magyarázták, hogy számos esetben az egyházi felső vezetés döntéseit nem fektették papírra, a megegyezések sokszor szóban köttettek, vagy pedig a keletkező iratok magánkézben maradtak.1 Így fordulhatott elő, hogy a Nagyberegi Református Líceum megalakulásának évéből (1993) is hiányoznak a jegyzőkönyvek, viszont a későbbiek már tartalmaznak említéseket az intézménnyel kapcsolatban. A helyi magyar sajtó – úgymint a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) ekkoriban Miskolcon megjelenő egyik havilapja, a Kárpátalja, másik havilapja, a Kárpátaljai Szemle, valamint a KRE negyedévente megjelenő lapja, a Küldetés – jelentős mennyiségben közölt híreket és anyagokat a líceum életéből. Meg kell említeni még a Beregi Hírlap nevű beregszászi járási lapot is, amelyben fényképes riportokban adtak hírt az intézményről.