A kárpátaljai magyar anyanyelvi beszélők metanyelvéről

Abstract

A nyelv mindennapi életünk része, az emberi kommunikáció egyik legfontosabb eszköze, amellyel kifejezhetjük érzéseinket, gondolatainkat. Segítségével ismerjük meg a bennünket körülvevő világot, segítségével fejlődik személyiségünk, általa alakul ki identitásunk, hovatartozásunk. Szóhasználatunk, testbeszédünk is személyiségünkről árulkodik. A magyar nyelv sokszínűsége a nyelvjárásokban is megmutatkozik. A nyelv létezési dimenziói – a tér, az idő és a társadalom – egyaránt befolyásolják a nyelvhasználatot és a nyelvi rendszert. Az élő nyelvek területi nyelvváltozatokban léteznek, amelyek nem különülnek el mereven egymástól, szoros kapcsolatban vannak. Kiss Jenő a nyelvet egy többfunkciós épületegyütteshez hasonlítja, amely az abban lakó közösség egészének kényelmes otthont nyújt. (Kiss 2002: 3–20) Az emberi kommunikáció sokszínűsége még abban is megmutatkozik, hogy nemcsak szavakkal kommunikálhatunk, verbális módon, hanem a non-verbális kommunikáció elemeit is ugyanúgy alkalmazhatjuk beszédünk során, sőt a metakommunikációs eszközöket nagyobb arányban használjuk.