A "magyar-oroszok" kérdése

Abstract

A revízióval előállt annak lehetősége, hogy a magyar kormány ismét megpróbálkozzon egy kompakt nemzetiségi terület kezelésével. A re­vízió magyar etnikai területeket juttatott vissza Magyarországnak, ki­véve a ruszin hegyvidéket. A történeti Kárpátalja síkvidéki, magyar többségű sávja az 1938. november 2-i első bécsi döntéssel, a jóval na­gyobb kiterjedésű, ruszin többségű északi és keleti rész pedig 1939. március közepén katonai hadművelet eredményeként került ismét Magyarországhoz. Az első bécsi döntést ,,A Magyar Szent Koronához visszacsatolt felvidéki területeknek az országgal egyesítéséről" szóló 1938. évi XXXIV. törvénycikkel, a ruszin Kárpátalja visszacsatolását pedig ,,A Magyar Szent Koronához visszatért kárpátaljai területeknek az országgal egyesítéséről" szóló 1939. évi VI. törvénycikkel cikke­lyezték be a magyar jogrendbe. A mai Kárpátalja területének déli, ma­gyar többségű sávját (Beregszász várossal egyetemben) betagolták a vármegyerendszerbe, a hegyvidéket pedig a Kárpátaljai Kormányzóság nevén emelték ki mint nemzetiségi területet. 1939-ben itt abszolút többséget alkottak a ruszinok (a korabeli hivatalos állami terminológia szerint: magyar-oroszok), akikhez a lakosság 74,64%-a tartozott. A legnagyobb regionális kisebbséget a 9,15%-nyi jiddis anyanyelvűek alkották.