A nyelvek státusa és a hivatalos kétnyelvűség a mai Kárpátalja területén 1867 és 2010 között

Abstract

A ma Kárpátaljaként ismert régió – amiként az egész kárpát-medence – az elmúlt csaknem másfél évszázadban számos államfordulatot ért meg. A közismert anekdota szerint az egyszeri kárpátaljai bácsi úgy fordult meg élete során több államban is, hogy ki sem mozdult szülőfalujából. A politikai határoknak a térségben az 1990-es években bekövetkezett újabb módosulásai, illetve a kommunista egypártrendszer és az erőszakolt internacionalizmus megszűnése, a demokratikus átalakulások, valamint az európai kisebbségvédelmi egyezmények elfogadása óta a Magyarországgal szomszédos államokban élő magyar kisebbségi közösségek egyik központi törekvésévé vált a magyar nyelv státusának rendezése, hivatalos/hivatali használatának elérése. A magyar kisebbségi és nyelvpolitika eredményeit és kudarcait, a magyar nyelv státusában bekövetkezett változásokat azonban rendszerint csak a legutóbbi, szocialista korszakhoz szokás mérni. Általában kisebb az érdeklődés a Trianon előtti vagy a két világháború közötti időszak nyelvpolitikai helyzete iránt. Az alábbiakban azt mutatjuk be Kárpátalja példáján, hogy nem tanulságoktól mentes a nyelvek státusának elemzése a kiegyezéstől máig terjedő időszakban, illetve kitérünk arra, milyen esélyei vannak a nyelvi kérdés rendezésének a mai Kárpátalján.

Abstract. In the course of the 20th century the region of Transcarpathia/subcarpathia belonged to a number of different states: the Austro–Hungarian Empire, Czechoslovakia, the independent Carpathian-Ukraine, the Hungarian Kingdom, the Soviet Union, and finally to Ukraine. In this paper i would like to outline the main features of the regional language policies of these states. I will describe the status of languages in different eras. It will be discussed how many official languages were used in the region in certain periods. Finally, the analyses of the state of the language policy of the present Ukraine will be detailed.