Írás- és olvasástanítás többnyelvű környezetben a beregszászi magyar iskolák példáján

Abstract

Az írás- és olvasástanítás problematikája mindig is fontos szempont volt az oktatás folyamatában. Jelen kutatást azt hivatott feltárni, hogy ez a kérdéskör milyen szerepet tölt be a beregszászi magyar tannyelvű iskolák első osztályának oktatásában. Kutatásunk során kérdőívek, illetve interjúk segítségével vizsgáltuk meg az olvasás és írás tanításának módszereit a beregszászi magyar tannyelvű iskolák első, illetve második osztályában. A második osztály azért vált kutatásunk részévé, mert az említett intézményekben az ukrán nyelvű írás- és olvasástanítás második osztályban történik, első osztályban ugyanis a beszédkészség fejlesztésére fektetik a hangsúlyt. Vizsgálatunk során a következő eredményeket kaptuk: a magyarországi (OFI-s) tankönyvcsomag nagy segítséget nyújtott a pedagógusoknak az írás- és olvasástanítás módszerében és módszertani ellátottságában is. Jelenleg a beregszászi magyar iskolák nem szenvednek hiányt ábécéskönyvben és írásmintákban. Megbizonyosodtunk arról, hogy az olvasástanítás módszerét tekintve leginkább a hangoztató-elemző-összetevő módszert alkalmazzák a pedagógusok és némelyikük apróbb részeket, érdekességeket is belecsempész más módszerekből. Az írástanítást illetően ugyanúgy használják a dőlt-, mint az állóformát. Néhány éve még a dőltforma volt csak hivatalosan elfogadott Ukrajnában, jelenleg azonban a pedagógusok rendelkeznek azzal a joggal, hogy eldöntsék, mely írásformát használják. A legtöbb beregszászi tanítónő mindkét írásformát tanítja a gyerekeknek, ebben nagyban közrejátszik az is, hogy a magyarországi írásminta álló betűformát használ. Az ábécéskönyvek használata szintén változó. Van, aki a Bátory Dzjapkó-féle legújabb ukrajnai ábécéskönyvet használja, legtöbben azonban az OFI-s, magyarországi ábécéskönyvekről tettek említést. Az ukránnyelvű írás- és olvasástanítás tekintetében elmondhatjuk azt, hogy a legújabban kiadott ukrán ábécéskönyvet tartják a pedagógusok az eddigi legjobbként, ugyanis ez az az ábécéskönyv, mely figyelembe veszi azt, hogy a gyerekek első osztályban anyanyelvükön már megtanultak írni és olvasni, és erre igyekszik építeni. Az írásminták tekintetében Ukrajnában nincs hivatalosan egy írásminta elfogadva, azonban a könyvesboltokban többféle írásmintát is vásárolhatnak a pedagógusok és a gyerekek, melynek segítségével tanítják a gyerekeket írni. Módszertani ellátottság tekintetében az „új ukrán iskola” (НУШ) koncepciója nagy változásokat hozott, hiszen ukrán nyelvből az iskolák sokféle módszertani eszközt kaptak. Pl. gurulós táblák, IKT eszközök, betűtanítási segédletek, mágneses táblák, stb. Összegzésként elmondhatjuk azt, hogy a beregszászi magyar iskolák első osztályosai jobb helyzetben vannak, mint néhány évvel ezelőtt, ugyanis nem szenvednek hiányt a módszertani ellátottságban, valamint a módszerek használatában is nagyon szabadságot kaptak a pedagógusok. Amit, szinte minden pedagógus negatívumként említett az az, hogy még mindig nincs elegendő óraszám az anyanyelvi oktatásra. Úgy érzik, hogy kevés az az idő, mely rendelkezésükre áll, hogy a gyerekeket megfelelő szinten meg tudják tanítani írni és olvasni, valamint, hogy ezt alaposan be tudják gyakorolni. Zárógondolatként egy idézetet szeretnék megosztani: „Olvasni annyi, mint táplálkozni.” (Victor Hugo). Ez az idézet jól tükrözi annak fontosságát, hogy a gyerekek olvasásra tanítása és szoktatása milyen nagy jelentőséggel bír úgy az oktatás további folyamatában, mint az életben.