A romániai magyar óvodapedagógusok szakmai fejlődésének és tanulásának jellemzői az otthonóvodáztatás ideje alatt

Abstract

A krízishelyzetek – jellegüktől függetlenül – kihívást jelentenek a társadalmi élet minden területén, ígyaz oktatás szintjén is. Bármely szakterületen is tevékenykedik egy egyén, a hatékony munkavégzése csak úgy képzelhető el, ha nyitott a folyamatos fejlődésre, és ez az attitűd krízishelyzetekben fokozott mértékű. A szakmai fejlődés szükségessége ugyanis nem csupán az egyén nyitottságának és személyesigényének változói által meghatározott, hanem adódnak olyan helyzetek, amelyek imperatívuszként állítják a szakmai tanulást és fejlődést az egyén elé. Ilyen helyzetnek és időszaknak tekinthetjük a járvány által átkeretezett és új tanulási környezetbe kényszerített óvodai nevelést is, amikor és ahol elengedhetetlennek bizonyult, hogy az óvodapedagógusok rugalmasan „válaszoljanak” az új tanulási színtér kihívásaira. A rugalmasság és nyitottság mint előfeltétel fontos volt ugyan, ám emellett a kihívásra a megfelelő válaszokat csakis szakmai tanulás által találhatták meg, amely egyben a szakmai fejlődésük alapelemét is jelentette ebben az időszakban. Tanulmányunkban azt vizsgáljuk, hogy ennek a szakmai tanulásnak, illetve fejlődésnek milyen mértékét, területeit, tartalmi elemeit, motivátorait ragadhatjuk meg óvodapedagógusok körében az otthonóvodáztatás időszakában. Az előadásban bemutatandó empirikus vizsgálatunk elméleti értelmezési keretét a szakmai tanulás és fejlődés fogalmai képezik: Postholm (2012) szakmai fejlődés definíciója, az informális tanulás, Szivák (2019) folyamatosan tanuló szakemberének képe, valamint az egymástól és együtt tanulás folyamata. Empirikus vizsgálatunk központi kérdése, hogy a járványhelyzet alatti otthonóvodáztatás gyakorlata milyen mértékben keretezhető szakmai fejlődésnek, tanulásnak a romániai magyar óvodapedagógusokszámára? Azt feltételeztük, hogy a járványhelyzet komoly kihívásai ellenére a gyakorló óvodapedagógusok és óvodai nevelési szakértők egyaránt érzékelik/megfogalmazzák az otthonóvodáztatás szakmai fejlődésként és tanulásként keretezhető elemeit is. Összefüggésfeltáró vizsgálatunkban ankét módszerére építettünk, a vizsgálat eszközét saját készítésű kérdőív képezte az óvodapedagógusok esetében, illetve saját készítésű strukturált interjút segítő kérdéssor az óvodai nevelési szakértők esetében. Kutatásunk igazolta, hogy Szivák és munkatársai (2019) által a pedagóguspálya elvárásaként meghatározott folyamatosan tanuló szakember képe érvényes és vonatkoztatható az óvodapedagógusokra (nagyrészére). Azt tapasztaltuk, hogy az óvodapedagógusok legnagyobb hányada bizonyította ebben az időszakban, hogy nyitott az újra és képes procedurális tudása megújítására kényszerhelyzetben is. Eredményeink azt is kidomborítják, hogy ebben a kihívási időszakban nagyobb hangsúlyt kapott a szakmai tanulás, azaz a kevésbé formalizált környezetben történő szakmai gyarapodás, melyben az egyén számára új dolog tanulása volt a legjellemzőbb, ami lehetőséget kínált az alulról jövő innovációk (Kozma–Forray, 2021) kibontakozásának is.