A kárpátaljai magyar településnevek változása a XX. század folyamán

Abstract

A Magyarországon kívüli földrajzi nevek kodifikációja mint folyamatos szakmai és államigazgatási feladat a XX. század elején átkerült az utódállamok hatáskörébe. Ennek első és álta- lános következménye az volt, hogy a továbbiakban mindenütt figyelmen kívül hagyták a magyar nyelvi és névtani szem- pontokat, többnyire a helyi magyar névhasználat gyakorlatát és a történeti hagyományt is, illetve a névadásban az állam- központúság elvét alkalmazták, ezért a geomorfológiailag együvé tartozó tájaknak az országhatárral elválasztott részét külön, saját néven nevezték, például, Bene így lett Добросіля, Dercen Дрисино, Zápszony Заставне stb. A helyzetet bonyolítja az is, hogy a magyarországi tér- képek névhasználata sem egységes, a múlt század folyamán többször is változott, ez elsősorban azzal függött össze, hogy a térképészeti gyakorlatban mennyire alkalmazták az állam- központúság elvét.