Péterfalva (Beregszászi járás) településén előforduló kártevők és betegségek kártételeinek felmérése a keresztesvirágúak (káposztafélék) családjában

Abstract

A szakdolgozatomban bemutattam a Péterfalva településén megfigyelhető kártevők és kórokozók kártételeit a káposztafélék családjában. Ezt a folyamatot három éven át figyeltem meg két termelő termelési tapasztalata és saját termő területem eredményei alapján. Első évben, mint megfigyelő vizsgáltam a két termelő által termesztett területeken a kártevőket. Második évben a betegségek kialakulásának lehetőségeit és az ellenük való védekezési eljárásokat figyeltem meg és én is termesztettem kisebb területeken káposztát. A harmadik év folyamán a káposztatermés kártételeinek mindkét okát egyidejűleg figyeltem meg - kártevőket és kórokozókat. A védekezési eljárásokban párhuzamot vontam, hogy lehet-e függetleníteni egymástól megelőzési védekezéseknél a kártevő- és a kórokozó elleni védekezéseket. A kártevők kártételeinek a veszélye jelentősebb lehet mint a kórokozóké. Péterfalva településén az elmúlt három év folyamán a kártevők közül a legelterjedtebbek a keresztesvirágúak földibolhái és a meztelen csiga volt. Megjelenésükre az egész termelési időben lehetett számítani. A káposztalepke és a levéltetű is veszélyt jelentett főleg a Tisza folyó partján termő Agressor F1-es fajtánál. A levéltetű szaporodásával megvolt az esélye a káposztamozaik vírusos megbetegedésnek is. Kórokozók közül a gombás megbetegedéseknek az előfordulása volt jellemző. A kezdeti időszakban a palántadőlés jelentett veszélyt. A perenoszpóra, a gyökérgolyva tünetei is megjelentek amint a körülmények kedvezőek voltak a betegség feltételeinek. Ezekben az esetekben a legmegfelelőbb eljárás a termőterületek évenkénti cseréje és a termőterületek tisztán tartása. A legtöbb káposztafajta rezisztens ezekkel a káposztabetegségekkel szemben. A káposzta termelőknek ismerniük kell a vegyszerek növényre levő hatását és a készítmények határspektrumát, a hasznos élőlényekre való toxicitását és hatástartalmát. A munkám folyamán két - három év termelési és megfigyelési eredményéből az adott településen arra az eredményre jutottam, hogy napjainkban a káposztatermelést nem lehet végrehajtani teljesen kémiai védekezés nélkül. A termelésére való veszély nagyobb mértékét a kártevők teszik ki nagy arányba és olyan minőségi károkat okoznak, amely eladhatatlanná teszi a terméket. A kórokozók megjelenése is káros a termékre, de ezt a tényezőt kellő odafigyeléssel minimalizálni lehet. A kártevők és a kórokozók megjelenésének ismeretében mindig a leghatékonyabb és leggazdaságosabb védekezési eljárásokat kell megválasztani és alkalmazni. Minden megelőzési esetben azt a készítményt vagy felhasználási időpontot kell kiválasztani, amellyel a legkevésbé károsítjuk a környezetet és az élővilágot.