Nyelvi kirakós Kárpátaljáról. Történelmi és politikai dimenziók (1867–2019)

Abstract

Az ember elsősorban bioszociális lény, a természet és a társadalom kölcsönhatásában fejlődik valamilyen irányban. Az identitás tudatosítása segíti az embert abban, hogy jobban megértse saját magát, kiteljesedhessen ne csak úgy, mint személyiség, hanem mint a társadalom valamely szeletének – a családnak, a nyelvi és kulturális közösségnek, a népnek vagy nemzetnek, valamely formalizált vagy lazább közösségnek – részeként is. Az ember jogai és szabadságjogai határt képeznek az állam hatalmának terjeszkedésében. Ezen alapszik az emberi jogokat, a törvény elsőbbségét és a hatalom megosztását előtérbe helyező jogállam mai értelmezése. Az egyéni jogokban mindig jobban álltunk, mint a kollektív jogokat illetően. A cseh Ivan Olbracht írja valamelyik esszéjében a két világháború között, hogy a magyarokat elsősorban az érdekli, ki volt itt először. Bár vessenek ránk követ, sem Noénál, sem a honfoglalásnál nem kezdjük el e történetet, hanem csak annál a korszaknál, az Osztrák–Magyar Monarchia időszakánál, amelyet sokszor sokféleképpen értelmeztek már, de azt kevésbé gondolták végig, milyen hatása van a mára az akkori folyamatoknak. Kárpátalján egészen biztosan kimutatható ez a hatás. Vannak sztereotípiáink a csehszlovák korszakról, meg a Horthykorról, s a szocializmusról is, amelyekbe igen nehéz úgy belenyúlni, hogy az ne érdektelenségbe ütközzön, vagy csak úgy kerüljön be a lábjegyzetbe egy hivatkozás, hogy a lényeget valójában nem olvasták el, vagy nem értették meg. Ezért nemcsak haladásra, de ismétlésre is szükség van. Makacs, kitartó kutatómunkára.