Közigazgatási és szimbolikus revízió az első bécsi döntést követően

Abstract

A müncheni konferenciát követően Csehszlovákiának kétoldalú tárgyalásokat kellett kezdeményeznie a Magyar Királysággal és Lengyelországgal a magyar és lengyel kisebbség ügyében. A tárgyalásokra Komáromban került sor 1938. október 9–13. között. A magyar külügy már a komáromi találkozó előtt több jegyzéket küldött a csehszlovák félnek. Egy október 3-án átadott jegyzékben többek között a magyar nemzetiségű politikai foglyok szabadon bocsátását, a magyar nemzetiségű katonák leszerelését és 2-3 település szimbolikus átadását kérték, amelyek között felmerült Beregszász neve is. A település hovatartozását illetően a csehszlovák fél hajlhatatlanak bizonyult: „Beregszász valóban magyar vidéken van, azonban itt a közlekedés és a gazdasági egyensúly nagyon fontos alapelvéről van szó.” A város megtartása kulcsfontosságú lett volna a csehszlovákoknak, mivel azon keresztül haladt a Csehszlovákiát Romániával összekötő vasútvonal.