Az ukrajnai kisebbségek és a nyelvi oktatás

Abstract

Ukrajnában máig érvényesülnek a lenini nemzetiségi politika reflexei, a szovjet „internacionalista” politika beidegződései. Az orosz közösséget és nyelvet kiemelten kezelik, ugyanakkor az egymástól jelentősen eltérő helyzetű kisebbségeknek elvileg egyforma jogokat és lehetőségeket biztosítanak az alkotmány, illetve a törvények szintjén. A gyakorlatban azonban kiderül, hogy nemcsak a kisebbségek igényeiben és lehetőségeiben, hanem a számukra biztosított jogokban is nagy különbségek fedezhetők fel. Anyanyelven oktató iskolákkal például (a krími tatárokat kivéve) csak azok a kisebbségek rendelkeznek, melyeknek már a szovjet rendszer előtt is voltak ilyen intézményeik.Az ukrajnai nemzetiségi politika oktatáspolitikai vonatkozásait elemezve egyértelmű, hogy csak és kizárólag azok a kisebbségek tudnak engedményeket és eredményeket kicsikarni és felmutatni, amelyek identitástudata erős, anyanyelvének pozíciói erősek, hatékony érdekérvényesítő képességük van. A kisebbségi közösségnek csak feltételesen tekinthető oroszokat kivéve Ukrajnában ilyen közösségnek tekinthető a krími tatár, a román és a magyar nemzetiség. A közelmúlt történéseit elemezve azonban tanulságos lehet, hogy ha az állam kisebbségellenes oktatás- és nyelvpolitikai lépéseket tesz, akkor ezen kisebbségi közösségek körében is felgyorsul a többséghez való igazodás vágya, sokan választják az ukrán nyelvű iskoláztatást, ami hosszú távon az identitás gyengülését, az anyanyelv pozícióinak térvesztését, a hatékony érdekérvényesítés lehetőségének elvesztését, azaz végül az asszimilációt jelentheti.