Emlékképek tárháza: költő és szerkesztő párbeszéde kulturális örökségünkről

Abstract

Általános szemléleti alapvetés az irodalomtudományban, hogy egy költő vagy író terekhez, helyekhez, különféle térképzetekhez kötődőviszonya meghatározó lehet bizonyos művek befogadása és elemzése szempontjából. Ezért is gondolom, hogy ajelentős költő, műfordító és esszéíró, Lator László életművére is jobban rálátunk a 2023-ban megjelent A Lator-tanya, Lator László tiszasásvári emlékeic. kiadványt lapozva. Érdemes ugyanakkor hangsúlyozni, hogy nem ez az első kötetaz életművet tekintve, amelyben a gyermek-és ifjúkor Kárpátaljához, főleg Tiszasásvárhoz és környékéhez kötődő emlékei kerülnek kiemelt pozícióba. A megmaradt világ –Emlékezések címmel 2011-ben már napvilágot látott egy esszészerű, a szerző kifejezéseivel élve: szeszélyes múltidéző könyv. Ennek első fejezetei felidézik a 20. század történelmi változásaihoz kényszerrel igazodó, azokbana helyét kereső, Kárpátaljáról útjára induló költő személyiségformáló udapest: Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, 2023, 246o, emlékeit, sőt nem túlzás állítani, hogy a világháború és a szovjet megszállás kapcsán átélt traumáit is. Nem véletlen, hogy az újabb,ilyen alapon szintén múltidézőnek nevezhető kiadvány, jelen recenzió tárgya, többször is A megmaradt világra hivatkozik. Kiegészíti azt, több szempontból továbbviszi vagy éppen árnyalja annak gondolatmenetét. A családi örökségből összegyűjtött, igazán hiánypótlónak nevezhető képanyag segítségével pedig illusztrálja is a korábban már leírtakat.