A hatalmi egyensúlytól a kollektív közbiztonságig
Вантажиться...
Дата
Назва журналу
Номер ISSN
Назва тому
Видавець
II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem
Анотація
A nemzetközi biztonság fogalmát a 20. század közepétől hosszú ideig a realista iskola uralta,
amely a nemzetközi rendszert anarchikusnak, a biztonságot pedig elsősorban az államok közötti
hatalmi egyensúly zéróösszegű harcának tekintette. A tézisben megfogalmazott szemlélet ezzel
szemben azt a jelentős paradigmaváltást tükrözi, amely az 1970-es évektől erősödött meg. A 21.
századi nemzetközi együttműködésben a „biztonság” nem csupán a fenyegetések hiányát jelöli,
hanem olyan többdimenziós erőforrást és közjavak-szerű koordinációs keretet, amely bizalmat épít,
csökkenti a tranzakciós költségeket, és stabil elvárásokat alakít ki az államok, szervezetek, vállalatok
és civil szereplők között ( Baldwin, 1997; Keohane & Nye, 1977).
A biztonság ezért nem az együttműködés ellenpontja, hanem egyszerre előfeltétele és terméke. Ha
a kölcsönös függés biztonsági garanciák nélkül marad, sérülékenységként jelenik meg; ha viszont
intézményesen beágyazott, a kollektív cselekvés motorjává válik (Axelrod, 1984). A komplex
interdependencia világa sokcsatornás kapcsolatrendszert feltételez, ahol a katonai erő nem mindenütt
a domináns valuta (Keohane & Nye , 1977). Ilyen környezetben a kiszámítható biztonsági rend az
ismételt interakciók logikáját erősíti: a felek hosszabb időhorizonton mérlegelnek, és érdemesebbé
válik a kölcsönösség fenntartása, mint a rövid távú haszonért elkövetett csalás ( Axelrod, 1984;
Schelling , 1960). A fegyverellenőrzési rezsimek, a határigazgatási együttműködés vagy a kockázatmegismerési rendszerek nem pusztán technikai protokollok: hitelességi intézmények, amelyek a
verifikáció és az átláthatóság révén mérsékelik a bizonytalanságot (Kydd , 2005).
A biztonság horizontjának kiterjesztése ugyanakkor nyelvi-politikai aktus is. A koppenhágai
iskola rámutatott, hogy a „biztonságiasítás” (securitization) folyamatában gazdasági, környezeti,
egészségügyi vagy technológiai problémák is „biztonsági kérdéssé” emelkedhetnek, ha a diskurzus
és a közösségi eljárások úgy keretezik azokat ( Buzan et al., 1998). A túlzott szekuritizáció kockázata
ugyanakkor valós: ha minden kérdés „rendkívüli fenyegetéssé” válik, beszűkül a deliberáció tere, és
sérülhet a demokratikus kontroll (Baldwin , 1997). A határon átnyúló együttműködés konkrét terepein
a biztonság tipikusan határokon átívelő közjószág, amelynél a „leggyengébb láncszem” elve
érvényesül. A közös standardok, az adatmegosztás és az interoperabilitás hálózati externáliákat
hoznak létre, a normák és szabványok transznacionális terjedését pedig gyakran episztemikus
közösségek – szakértői hálózatok – viszik végbe (Haas, 1992). Aki a biztonsági
információmegosztásban megbízható és kiszámítható, az más területeken is könnyebben talál
partnert; a reputáció a kooperatív egyensúlyok „láthatatlan biztosítéka” (Russett & Oneal, 2001).
Опис
Teljes kiadvány: https://kme.org.ua/uk/publications/rol-bezpeki-v-transkordonnomu-ta-mizhnarodnomu-spivrobitnictvi/
Ключові слова
Бібліографічний опис
In Csernicskó István, Maruszinec Marianna, Molnár D. Erzsébet, Mulesza Okszána és Melehánics Anna (szerk.): A biztonság szerepe a határon átnyúló és nemzetközi együttműködésben. Nemzetközi tudományos és szakmai konferencia Beregszász, 2025. október 8–9. Absztraktkötet. Beregszász, II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem, 2025. pp. 351-352.
Endorsement
Review
Supplemented By
Referenced By
Creative Commons license
Except where otherwised noted, this item's license is described as Attribution-NonCommercial-NoDerivs 3.0 United States
