A Kárpát-medence földtani viszonyainak áttekintése

Abstract

A Kárpát-medencét és a környező hegységek szerkezetét és kialakulását a múlt századtól kezdve egészen napjainkig nagyon sokféleképpen magyarázták. A múlt században ismerték fel, hogy az Alpok takarókból állnak, amit Uhlig 1903-ban a Kárpátok szerkezetének magyarázására használt. Uhlig szerint az Északnyugati-Kárpátok takarói a Dunántúli-hegységből kerültek mai helyükre. Ezzel bizonyítottnak tekintette a kapcsolatot az Alpok és a Kárpátok között, mivel a Dunántúli-középhegységben olyan üledékeket ismertek fel, amelyek nagyon hasonlítottak alpi kifejlődésekre. A Kárpát-medence földtani, szerkezetföldtani fejlődése elválaszthatatlan Európa és bizonyos mértékben Afrika nagyszerkezeti fejlődéstörténetétől. A terület aljzatában megtalálható kisebb-nagyobb méretű lemeztöredékek kialakulása szorosan kötődik mindkét kontinenshez, hiszen ezek csak néhány tízmillió éve kerültek egymás mellé bonyolult tektonikai folyamatok során. E lemeztöredékek kialakulása, fejlődése, nagytektonikai „utazása”, majd a körülötte kialakuló Kárpátok hegykoszorúja adja meg az irányvonalat a medence földtani viszonyainak áttekintéséhez. Ennek fényében három, folyamataiban egymástól nagyon különböző szakaszra lehet felosztani a terület fejlődéstörténetét: 1. A medence egyes földtani egységeinek kialakulása; 2. A medence egyes földtani egységeinek összeállása, a tulajdonképpeni medencealakulás, illetve a Kárpátok kialakulásának kezdete; 3. A már egységesült medence fejlődése a Kárpátok vonulataival együtt.