Pankovics István munkácsi püspök és a ruszin mozgalom

Abstract

Az 1864 őszén elhunyt Popovics Bazil helyébe lépő Pankovics István püspök (1866–1874) beiktatásakor szinte ismeretlen személynek számított a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye ruszin papsága körében. Az idős és sokat betegeskedő Popovics püspök, aki 1863-tól a császár valóságos titkos tanácsosa is volt, megpróbált egyensúlyozni Bécs és a magyar politikai elit között. A főpásztornak azonban nem maradt elég ereje és ideje ahhoz, hogy aktív szereplőjévé váljon a kiegyezés előtti események forgatagának. További kihívást jelentett az is, hogy a román és magyar hívek egyre többször emeltek szót a munkácsi egyházmegye ruszin dominanciája ellen.4 A feltornyosuló problémák megoldása a következő püspökre, Pankovics István körtvélyesi apátra hárult. Pankovics 1821. október 27-én vagy 29-én született az Andrássy gróf birtokához tartozó Zemplén megyei Velejtén. Édesapja, Pankovics Péter a község görögkatolikus parókusa volt. A gimnáziumi osztályokat Sátoraljaújhelyen és Szatmáron, a hittudományt az ungvári szemináriumban végezte. Ezt követően báró Vécsey Ágoston özvegye fogadta fel házitanítónak.